Fekete hattyú (Black Swan)

amerikai filmdráma (2010), 108 perc

Nina (Natalie Portman) különféle komplexusokkal küzdő balerina, aki pályafutása nagy kiugrására készül, amikor a társulat sztárjának (Winona Ryder) „nyugdíjazásával” párhuzamosan megkapja a Hattyúk tavának főszerepét. Eddig inkább csak a karban táncolt, próbák után pedig az anyjához (Barbara Hershey) megy haza, aki állítólag miatta adta fel különben sem túl fényes karrierjét. A férfi nélkül élő anya azóta sem tudott neki megbocsátani, és irigységgel vegyes ragaszkodásával teljesen rátelepszik a lány életére. Ninának még a pillangókkal díszített falú, kabalaállatkákkal telezsúfolt gyerekszobájában sincs nyugta tőle, az intimszféra teljesen hiányzik az életéből, akárcsak a férfiak.

Már ez is kellő ok lenne a neurózisra egy huszonéves lány esetében, ehhez azonban még hozzáadódik az álomszerepnek és a karizmatikus művészeti vezetőnek, Thomas-nak (Vincent Cassel) való megfelelés vágya, a destruktív maximalizmus és az új lányhoz, Lily-hez (Mila Kunis) fűződő ambivalens érzések. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a szerepben rejlő kettősség (fehér és fekete hattyú, jó és rossz) kikezdi Nina amúgy is labilis személyiségének szövetét. A kérdés csak az, hogy a szerény, szűzies lánykából démoni döggé való átalakulásnak mi az ára és milyen áldozatokat követel.

A Fekete hattyú nem ereszt könnyen. A nyomasztó atmoszféra, a nyugtalanító gondolatok a vége felirat után is jó darabig elkísérik a nézőt. Ez a film gyönyörű és rettenetes, kiszámítható és sokkoló egyszerre. Aronofsky a felszín alá pillant és megmutatja, hogy mi rejtőzik a látszatok mögött. A Fekete hattyú a légies balerinák között dúló kíméletlen rivalizálásnak és a finom lelkű művészek árnyék-énjének bemutatásával bizonyítja, hogy senki és semmi nem fekete vagy fehér.

BAFTA-díj (2011) – Legjobb női alakítás: Natalie Portman;
Golden Globe-díj (2011) – Legjobb színésznő – drámai kategória: Natalie Portman;
Oscar-díj (2011) – Legjobb női alakítás: Natalie Portman;
Velencei Nemzetközi Filmfesztivál (2010) – Marcello Mastroianni-díj: Mila Kunis;