Dr. Kovács Géza emlékére

Kedves Doki!

Mérkőzésünk lesz. Készülünk, s te tudod a legjobban, hogy milyen keményen, hiszen amikor fáj valahol, akkor neked panaszkodunk, tőled kérünk tanácsot, gyógyszert és megnyugtató, biztató szót. Készülünk, hogy a legjobbat adjuk ki magunkból, hogy beteljesítsük az álmunkat, sok ezer gyergyói hokiszurkoló vágyát és győzzünk. Tudod te jól, hiszen ismersz, hogy mindent bele fogunk adni.

Tudod te jól, hiszen ez a te csapatod. Az szüleinkre, párjainkra, családunkra, barátainkra egyenként számíthatunk amikor segítségre van szükségünk, de te vagy az, aki egyszerre mindegyikünk fájdalmait, panaszait ismered.

Hiszen te vagy az, akit hívhattunk, ha kellett akkor vasárnap, ha kellett akkor éjszaka is és te sosem mondtad azt, hogy nem érsz rá. Gyógyítottál, aggódtál értünk, és igen, szurkoltál nekünk. És nem csak fájó csontjaink, izmaink, ízületeink állapota javult neked köszönhetően, hanem a lelkünk, önbizalmunk, kitartásunk is. Sokszor összeszorított foggal ültünk a padon, talán a könny is kiesett a szemünkből, akkora ütést kaptunk a jégen, talán úgy éreztük, vége, ezt a meccset nem tudjuk folytatni. Te azonban ott voltál és segítettél, pár perc múlva ismét mehettünk előre. És nem csak mi számíthattunk rád, hanem akkor is azonnal segítettél, ha családtagjainkat érte betegség, ha nekik volt orvosra szükségük. Nem lett volna kötelességed, de tetted, mert így diktálta az emberséged.

Kedves Doki!

Te már akkor a gyergyói jégkorong egyik fontos láncszeme voltál, amikor mi, a mai csapat legtöbb játékosa még meg sem voltunk születve. Sőt, Progym sem volt még akkor. Hány játékost, edzőt segítettél a 34 év alatt? Nehéz lenne összeszámolni. Sokan vagyunk, akiket talpra állítottál, hogy még játszhassunk, hogy sportkarrierünk után is egészséges emberek lehessünk. Sokan vagyunk, akikbe lelket öntöttél, hogy még egy egy cserét, egy harmadot, egy meccset, még egy szezont vállaljunk és kibírjunk. Szolgáltad lelkiismerettel a gyergyói jégkorongot amelyért mindet megtettél, ami erődből telt.

Velünk voltál sikereinkben, amikor együtt ünnepeltünk, és velünk, a csapattal, és szurkolókkal együtt élted át a mindenkit megviselő fájdalmas vereségeket. Amikor győztünk az a te sikered is volt, és a vereségekkor a te álmaid is szertefoszlottak, ahogy mindenkié, akinek fontos a piros-fehér szín.

Kedves Doki!

Meccs jön és majd lesznek még mérkőzések. Most még elképzelni sem tudjuk, hogy mi lesz ezután, hogy nem hívhatunk betegségeinkkel, fájdalmainkkal. Egyelőre csak azt látjuk: nagy ürességet hagysz a Progym padján. 
Nem kell mondjuk, hiszen ismersz, jól tudod:  a következő meccsen érted is harcolunk. Tudjuk, te ott leszel velünk.

A Progym