Azt mondja a petíciókra vonatkozó jogszabály, hogy egy petíciót 30 napon belül kell megoldani (azaz kivizsgálni, intézkedni, majd tájékoztatni a petíciót benyújtót). Ha ellenben valaki eltéveszti a címzettet (vagyis nem az illetékes intézménynek küldi a petíciót), azt akkor is át kell venni, majd 5 napon belül továbbítani az illetékesnek, amelyik iktatja és 30 napon belül megoldja.
    Nézzük ezt a gyakorlatban:
    Október hetedikén küldtem el elektronikus levélben egy petíciót az államelnöknek. Ez egy szerdai nap volt, s a küldés módjából következik, hogy még aznap meg is kapták. Az egész szöveg nem volt csak pár mondat, feltehető, hogy még aznap sikerül el is olvasniuk. Aztán elkezdtek gondolkozni rajta, s ez tartott kerek 3 hetet. Az eredmény pedig az lett, hogy 28-án értesítettek, hogy a téma nem az ő hatáskörük, ezért a petíciómat továbbították a Legfelső Bírói Tanácshoz. Maximum 5 nap helyett 21 nap után.
    De ez még nem minden! Ma (tehát november 11-én, további két hét múltán) érkezett a következő levél, ezúttal a Legfelső Bírói Tanácstól, amiben értesítenek, hogy a petíciómat továbbították a Jogi Felügyeletnek.
    Most tehát 5 hétnél, 35 napnál tartunk, de azt még nem lehet tudni, hogy hol van a folyamat vége, ezek után megeshet az, hogy újabb két hét múlva a Jogi Felügyelettől kapok egy levelet, amiben tájékoztatnak arról, hogy továbbküldték a petíciót egy másik intézménynek.
    Azt talán mondanom sem kell, hogy a petíciót az elnök kellett volna megoldja, hisz amit jeleztem és kértem, az kétségtelenül az ő hatásköre. A téma ellenben kényes, ezért szerencsétlen petíció most a forró krumpli szerepét játssza, kézről kézre vándorol. Jó kérdés, hogy meddig, ugyanis a jogszabály arra nézve nem tartalmaz semmilyen előírást, hogy mi a büntetése annak a hivatalnoknak, aki nem tudja, hogy adott téma kinek a hatáskörébe tartozik, ezért minden jogi következmény nélkül küldözgethetik a petíciómat körbe-körbe Bukarestben, mert állami szerv és intézmény hála a Fennvalónak van ott annyi, hogy ezt a labdázást nagyon sokáig lehet folytatni.

Árus Zsolt