Tények Mezei János vádiratáról és a „székely terrorista”-ügyről

Igen, befolyásolni akarjuk

A múlt héten, amikor összeült városházán a köztéri rendezvényeket véleményezni hivatott bizottság, hogy megvitassa a két egymás utáni szombatra bejelentett tüntetésünket, akkor a rendőrség képviselője aggodalmát fejezte ki, hogy tulajdonképpen a bíróságokat akarjuk befolyásolni.

Márpedig ez telitalálat, valóban azt akarjuk, de ezért nem nekünk kell szégyenkezni. A tüntetés egyik célja ugyanis az, hogy kifejezzük azon igényünket, hogy Románia tartsa tiszteletben a jogállamiságot, igazságos, átlátható és tisztességes módon járjon el Mezei János, Csíkszereda vezetői, valamint a kézdivásárhelyi állítólag terroristák ügyében. Ugyanis sajnos számos jel utal arra, hogy ezekre fel kell hívni a bírók és ügyészek figyelmét, mert nem ezt teszik.

Nézzük Mezei János ügyét
Erről mindenkinek megvan a maga véleménye, annak függvényében, hogy milyen konkrét ismeretekkel bír. Próbáljuk csökkenteni a szubjektívizmust, koncentráljunk tényekre, hisz a vádirat az interneten elérhető.

Mit lehet megtudni például a tanúkról?
A vádirat szerint kihallgattak összesen 36 tanút, beleértve a feljelentőt. Ezek közül 15-öt (kevesebb, mint felét!) kérdezték a feltételezett hivatali visszaélésről, 9-et a kivizsgálás idejére elrendelt korlátozó tiltások betartásáról, s 12-t nem tudni miről, mert a vádiratban csak a nevük szerepel. Az arány elgondolkoztató.

Az első 15-ből ketten nyilatkoztak hosszan a feltételezett bűncselekményről. Mondom beszéltek. Konkrét, kézzel fogható bizonyítékot egyikük sem mutatott fel.
A maradék 13-ból még háromnak a nyilatkozatából idéz a vádirat, ezek tényeket tartalmaznak (kik a Monturist tulajdonosai, milyen arányban, miből áll a törzstőkéje, stb.).
További tízről annyit lehet megtudni, hogy ők is hasonlóan nyilatkoztak.

A második csoportban 9 személy van, ez azt mutatja, hogy milyen komoly erőfeszítéseket tett az ügyészség arra nézve, hogy bebizonyítsa, hogy Mezei János megszegte a korlátozó intézkedéseket. Ezen igyekezetükben attól sem riadtak vissza, hogy részben hazugnak mondják a tanúvallomásomat, azért, mert az igazságot mondtam el nekik, s nem azt, amit hallani szerettek volna.

Végül van 12 ember (a tanúk harmada), akikről csak annyit lehet tudni, hogy kihallgatták őket, de nyilván semmi terhelőt nem lehetett még bár belemagyarázni sem a vallomásukba. Elpocsékolt idő és pénz tehát.

Bizonyítékok?
Az ügyészek tartottak 5 házkutatást és átkutattak hat járművet, ezen kívül alaposan átvizsgáltak több számítógépet, telefont meg egyéb számítástechnikai eszközöket. Ezek során semmilyen terhelő bizonyítékra nem bukkantak!
Ezek után a vádiratban bizonyíték gyanánt a következők szerepelnek:
– A feljelentő nyilatkozata és az általa letett iratok;
– A vádlottak és a tanúk nyilatkozatai;
– Hat darab hangfelvétel, amiket Virág Zsolt készített a Mezei Jánossal és Portik Csabával folytatott beszélgetéseiről;
– Egy darab hangfelvétel, amit az ügyészség készített Virág Zsolt közreműködésével;
– A cégbíróság által kiadott, a Monturist kft-re vonatkozó információk.

Következtetés? 
A kivizsgálás teljes időtartama alatt az ügyészség egyetlen terhelő bizonyítékot sem bírt felkutatni. A vád csak a feljelentő kijelentésein alapszik, az ügyészség ahhoz csak olyan tanúvallomásokat bírt hozzátenni, amelyek közül egyik sem terhelő Mezei Jánosra nézve!
Mindez 14 és fél hónap nyomozás után! Ennek ellenére az ügyészség nem ejtette az ügyet, hanem vádat emelt!
A vádemelés óta pedig eltelt kerek hét hónap, és még egy érdemi tárgyalás nem volt!
Ezek számok, tények, amelyek minden elfogultság nélkül egy következtetésre tudnak vezetni: ebben az ügyben az igazságszolgáltatás eljárása sántít. Nem tisztem ítélkezni, de azt a határozott véleményemet nem rejthetem véka alá: nem úgy néz ki, hogy az igazság kiderítése a cél.

A “terrorista”-ügy
Itt is felmerülnek ésszerű kérdések, kezdve azzal, hogy a hatóságok állítása szerint egy tavaly október tizedikei lehallgatott beszélgetés nyomán kezdték figyelni azt a két fiatalt, akik pillanatnyilag le vannak tartóztatva. Ugyanis hetekkel ezelőtt jelentette ki a szervezetük szóvivője, hogy október tizedikén nem találkoztak és nem beszéltek egymással. A hatóság pedig azóta hallgat. Elvileg elképzelhető az is, hogy az a találkozó valóban megesett, s a szóvivő blöffölt, úgy tagadta ezt, hogy vállalta annak a kockázatát, hogy másnap megcáfolják. De cáfolat azóta sincs! Elképzelhető, hogy a hatóság direkt élvezi, hogy nyilvánosan hazugsággal vádolják, s ugyan cáfolhatna, de nem teszi. De logikusan az sem kizárható, hogy a szóvivő igazat mond. Ami ellenben – fogalmazzunk óvatosan – súlyos dolog lenne, alapjában ingatná meg a vádhatóság szavahihetőségét.

A hatósági közleményekből tudjuk azt is, hogy heteken keresztül szigorú ellenőrzés alatt volt Beke István. Ebből az következik, hogy minden lépéséről tudtak, s minden cselekedetére létezik bizonyíték. Ennek ellenére két hónap után az érdemi eljárás nem indult be, mindössze azt lehet látni, hogy újra és újra meghosszabbítják az előzetes letartóztatást. Valakinek a szabadságát csak nagyon indokolt esetben szabad korlátozni, ez az indoklás pedig sehol.

Szintén a hatósági közleményekből tudjuk, hogy bombát nem találtak, csak annak elkészítésére állítólag alkalmas elemeket. Logikus gondolat az, hogy az lett volna a tiszta, félremagyarázhatatlan helyzet, ha megvárják, míg elkészíti a bombát, s utána tartóztatják le. Még egy nap türelem kellett volna az előző 50 nap után! De ha már nem így tettek, akkor két hónap alatt csak el kellene tudja dönteni egy szakértő, hogy a lefoglalt elemekből lehet-e kevesebb mint egy nap alatt bombát előállítani. Ilyen szakértői munkáról azonban két hónap teltével sem hallani.

Az is joggal ébreszt az emberben gyanút, hogy olyan bűncselekmény miatt tartóztatták le Beke Istvánt, amit csak csoportosan lehet elkövetni. A büntető törvénykönyv 397. cikkelye ugyanis így kezdődik: Întreprinderea de actiuni violente împotriva persoanelor sau bunurilor savârsite de mai multe persoane împreuna… Több személy által közösen elkövetett erőszakos cselekedet. És a helyzeten az sem változtatott, hogy rá egy hónapra felbujtás miatt letartóztattak még valakit, mert továbbra is csak egy embert vádolnak azzal a csoportosan elkövethető bűncselekménnyel.

Ezek ismét tények, amikből joggal lehet arra következtetni, hogy a hatóságok eljárása nem korrekt.

Ha netán a vád helytálló, akkor is elítélendő a hatóságok magatartása, a titkolózás, ugyanis ezzel tág teret engednek mindenféle spekulációnak. Bennünk jogos gyanakvást ébresztenek, románok széles tömegei számára pedig lehetőséget adnak arra, hogy elárasszák a közbeszédet a magyarságot kollektíven megbélyegző véleményükkel.

S ezzel elérkeztünk a tüntetésünk második okához: tiltakozni az eset kapcsán a sajtót és a közbeszédet elárasztó magyarellenesség, a közösségünk kollektív megbélyegzése ellen.
A Btk. szerint az etnikai gyűlölködés, a feszültség szítása, a magyarok elleni izgatás bűncselekmény.
Ha pedig bebizonyosodna, hogy a hatóságok magyarságuk miatt, a nemzetük érdekében való kiállásuk miatt zaklatják ezeket az embereket, akkor az emberiesség elleni bűncselekmény.
Elvárjuk a román hatóságoktól, hogy ezen cselekedetek ellen az alkotmány és a törvények előírásainak megfelelően lépjenek fel, ne nézzék tétlenül a társadalmi feszültség fokozódását. Az elmúlt hónapokban semmi ilyet nem tettek a hatóságok, s ez önmagában elítélendő.

Egy közösség akkor erős, ha összetartó, de ugyanakkor egyenként minden tagja nyitott szemmel jár, és nem tűri szó nélkül, ha őt vagy közösségét jogsértés éri. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy a székelység tegyen tanúbizonyságot arról, hogy ilyen közösség ma is.

Jogaink védelmében több mindent tehetünk. Ezek közül csak egy, de kiemelten fontos az, amire mindenkinek módja van, hogy részt vesz egy ilyen tüntetésen, véleményt nyilvánít és elvárást fogalmaz meg.
Ezen kívül azonban számos más mód is van, mint a jogsértéseket elkövetők elleni perek, a nemzetközi intézmények tájékoztatása, a közbelépésük kérése, és a sor folytatható. Ezek közül mindegyikkel élni kell, s kinek, kinek egyéni felelőssége, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel él-e.
Fontos megjegyezni, hogy minél magasabban áll valaki a társadalmi ranglétrán, annál több eszköze van, de azzal arányosan annyival nagyobb felelőssége is. Befejezésül hadd szögezzem le azt, hogy közösségünk vezetői ennek tudatában kell legyenek, s tudniuk kell azt is, hogy többet és jobbat várunk el részükről is!

(Elhangzott január 30-án, szombaton délután 4-kor Gyergyószentmiklós főterén, a Gyergyószéki Székely Tanács által szervezett tüntetésen. Szerkesztett változat.)

Árus Zsolt
Fotók: Ábrahám Imre