Jogsértés ellen jogi válasz dukál

Azt mindenki láthatja/hallhatja nap mint nap, hogy a magyarellenes jogsértések csak szaporodnak Romániában. Azt is régóta mondom, hogy ezek ellen jogi lépéseket is tenni kell. Két ilyen lepésről számoltam be ma délelőtt a sajtó képviselőinek, s amit ott elmondtam, azt nyilván megosztom azokkal is, akik a blogomat olvassák. Nézzük hát:

1. Az udvarhelyi miccses provokációt ismeri mindenki, annak kapcsán – állítólag – több különféle panasz született annak szerzője, illetve azt kommentáló sajtósok ellen. Ezek közül egyik, a B1 televízió szerkesztője, Radu Banciu, ahelyett hogy magába szállt volna, nagy hangon kikelt az őt bepanaszoló Mikó Imre jogvédő szolgálat, illetve a Diszkriminációellenes Országos Tanács ellen, s negyed órán keresztül szapulta őket, illetve úgy általában a magyarokat. A műsor felvételét aztán a Youtube-on is közzétette az adó, azzal a megjegyzéssel, hogy még Hitler idejében sem fordult elő ilyen, hogy magyarok fogják kivizsgálni azt a panaszt, amit szintén magyarok tettek ellene. Hogy miképpen jön Hitler a magyarokhoz az számomra talány, de az tény, hogy a felvétel – okulásképpen – ma is megtekinthető itt. Ebben Banciu a rá amúgy jellemző, enervált, sértődött és az objektivitásra még bár nem is törekvő módon fakad ki, sértegeti a panasztevőt, a magyarokat úgy általában, meg a diszkriminációellenes tanácsot, ami törvénytelenül működik, csak a magyarok eszköze, amivel az ártatlan románokat bántják. Hab a tortán, hogy elismételi azokat az alaptalan vádakat, amik miatt panasz született ellen, hetekkel azután, hogy az ügy minden része tisztázódott, s ő is tudhatta, hogy a “milicista” által megvádolt elárusító nem sértett se törvényt, se a románokat. Mindez igencsak alkalmas arra, hogy felkeltse a magyarok elleni gyűlöletet, márpedig az ilyen cselekedetek bűncselekménynek minősülnek. Következésképpen sértett félként (elvégre tagja vagyok a megrágalmazott közösségnek) panaszt tettem az adó, illetve a szerkesztő ellen. A várható kimenetel szempontjából jogosan merülhet fel a tisztelt olvasóban az aggodalom, hogy vajon a hatóságok is úgy értékelik-e az elhangzott mondatokat amint én (vagyis gyűlöletet szítónak), ilyen téren a jó hír (habár ez a kifejezés itt óvatosan szólva is ambivalens) az, hogy a felvétel alatti nézői hozzászólások ezt tökéletesen alátámasztják, igencsak gyűlölködőek (addig el, hogy a magyarokat mind el kell gázosítani Auschwitzban), tehát nem egy feltételezéssel van dolgunk (miszerint alkalmasak arra, hogy gyűlöletet szítsanak) hanem bizonyított ténnyel (gyűlöletet szítottak).

A történet külön pikantériája az, hogy az adó honlapján közzé van téve az etikai kódexük, s a szóban forgó szerkesztő ama műsorával annak is több előírását megsértette, kezdve azzal, hogy a műsorok korrekt módon kell tájékoztassák a nézőket az érvényes törvényekről, segítve ezzel őket a törvényt követő magatartás gyakorlásában, s befejezve azzal, hogy a vélemény-műsorokban sem szabad tényeket tagadni.

2. A másik panaszt jó ismerősünk, Dan Tanasă ellen tettem, akit egyáltalán nem hatott meg az, hogy a tavasszal panaszt tettem ellene a Diszkriminációellenes Országos Tanácsnál, ugyanúgy folytatja magyarellenes, gyűlöletkeltő ténykedéseit, nem csak a blogján, hanem a Facebookon is. Példa erre a kilencedikén közzétett bejegyzése, amiben a csíkrákosi polgármester elleni perről számol be, s azon túl hogy örvendezik azon, hogy újabb községházáról sikerül bírói segédlettel a magyar megnevezést eltávolíttatnia, ráadásképpen a megye prefektusát is megvádolja, mert szerinte ezt a “munkát” amit ő végez a prefektus kellett volna elvégezze. Mondanom sem kell, hogy ez nem igaz, a prefektus intézményére vonatkozó törvény tételesen kimondja, hogy prefektusnak kötelessége azt biztosítani, hogy a megyében élő magyarok tudják használni anyanyelvüket a közintézményekben, tehát nem harcolnia kell a magyar nyelv használata ellen, hanem védeni azt.
Másik példa egy 2015-ös írása, amit most ismét közzétett a Facebookon, s amiben azon háborog, hogy számos rádió- és tévé-adó sugároz az ország területén magyar nyelven. Itt is megpróbálja félrevezetni az olvasókat azzal, hogy ez törvénysértő lenne, miközben az írás végén közzétett hivatalos levélben az audiovizuális tanács tájékoztatta őt arról, hogy a kisebbségek nyelvén sugárzó adókra nem érvényes az az előírás, hogy románul kell feliratozni az adásokat. Ez azonban még semmi, utána jön a lényeg, hogy ezek az adók mind gyanúsok, a román állam nem ellenőrzi az adásaikat (mi az hogy, mondjuk mi) ki tudja mikre bujtogatják a magyar közösséget. Mert ami magyar az mind gyanús, az ország egységére tör, Erdélyt akarja elszakítani. Azt már mondanom sem kell, hogy ezzel is elérte a kívánt hatást, a hozzászólásokban kapnak bőven nem csak az országot eláruló politikusok, de a magyar közösség is (a cigánytól és a lovak nyelvétől kezdve az immár klasszikus “kifele a magyarokkal az országból”-ig).

Ugyan a büntetés ezen bűncselekmények esetében nem túl szigorú (maximum 3 év börtön), de mindkét esetben súlyosbító tényező, hogy folyamatosan követnek el ilyen cselekményeket, azok amiket fentebb (és a két panaszban) említek csak friss példák, de ha valaki utánanéz, akkor ilyeneket tömegével lehet találni.

Csak a rend kedvéért teszem hozzá végezetül, hogy nem vagyok naiv, korábbi tapasztalataim (például ez) megtanítottak arra, hogy a hatóságok hozzáállása ilyen esetekben jellemzően nem korrekt, de ki tudja, hátha lesz olyan is, hogy a panasz egy tisztességes, nem elfogult ügyész kezébe kerül. Ha pedig nem, akkor is kötelező ezt az első kört megfutni, csak utána lehet nemzetközi bírósághoz fordulni.

Árus Zsolt