Románia kormányának 2013 óta létezik kisebbségi stratégiája, egy nem túl hosszú dokumentum, amiben a szokásos dagályosan megfogalmazott elveken túl fel vannak sorolva konkrét tennivalók és vállalások is. Érdemes ezek közül egyet-kettőt megvizsgálni.

• Crearea cadrului legal privind utilizarea limbii materne în structurile deconcentrate ale statului. (Az anyanyelvhasználatnak az állami intézmények területi kirendeltségeiben való használatára vonatkozó törvényi keret megteremtése.)
• Se vor lua masuri guvernamentale, inclusiv acte normative pentru punerea în aplicare a prevederilor legii privind ratificarea Cartei Europene a limbilor regionale sau minoritare. (A kormány intézkedni fog – jogszabályok kidolgozása révén is – azért, hogy a gyakorlatba ültessék a Helyi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának ratifikálására vonatkozó törvényt.)

Azóta hét törvény született, amelyek szövegében egyáltalán előfordul a kisebbség szó. Két darab választási törvény (helyi és parlamenti választások), illetve a párttörvényt módosító 114/2015-ös törvény, mindháromban politikai pártokról és nemzeti kisebbségek szervezeteiről van szó, ennyiben szólnak a kisebbségekről. Nézzük a maradék négyet:

– 65/2015-ös törvény
Ennek révén odébb toltak egy határidőt a kommunizmus idején elkobzott javak visszaszolgáltatásáról szóló korábbi törvényben. Kisebbségi vonatkozása az, hogy a törvény kedvezményezettjei között kisebbségi szervezetek is szerepelnek, gyakorlati következménye az, hogy a kárpótlást továbbra is halasztja. Komoly segítség, az érintettek köszönik szépen.

– 102/2015-ös törvény a nemzeti viselet napjáról.
Hat cikkely. Az első rögzíti, hogy május második vasárnapja ez a nap, a további öt pedig törvényekben szokatlan módon arról szól, hogy ezen a napon kik mit tehetnek. Az önkormányzatok és azok intézményei anyagilag támogathatják az olyan rendezvényeket, amelyeket ezen a napon a népviseletek népszerűsítésére szerveznek, egyesületek és alapítványok is részt vehetnek ezen rendezvények szervezésében, a rádió- meg tévétársaságok pedig a témához illő műsorokat sugározhatnak. Az ember áll és gondolkozik: vajon ha ezeket nem foglalják törvénybe, akkor mindezek a tevékenységek tilosak, netán büntethetőek lennének? Vajon minden ilyen rendezvényt le kell bonyolítani ezen a napon, mert az év másik 364 napján azok már tilosak? Vagy milyen megfontolásból foglalták törvénybe ezeket a dolgokat, amikor definíció szerint a törvények szabályokat rögzítenek, arról szólnak, hogy mit hogyan kell tenni, s minden más esetben szem előtt tartandó az az elv, hogy meg szabad tenni bármit, amit a törvény nem tilt.
De hadd ne legyen igazságtalan, a negyedik cikkelynek van egy bekezdése, ami feladatot fogalmaz meg, éspedig azt, hogy a IV-XII osztályok tanrendjébe be kell illeszteni májusban két órát, amit az adott zóna, illetve az országban élő nemzeti kisebbségek népviselete megismertetésének kell szentelni. Ismerve a hazai valóságot, könnyen elképzelhető, hogy ennek a gyakorlatba ültetése nem lesz prioritás a tanügyminisztérium számára.

– 113/2015-ös törvény a pártok finanszírozásáról
Tekintve hogy választásokon a kisebbségi szervezetek is indulhatnak, a törvényben 22 esetben fordul elő a politikai pártok és kisebbségi szervezetek szókapcsolat. Ezek közül egyet érdemes kiemelni:
Art. 31. – Eficienţa şi oportunitatea cheltuielilor partidelor politice, alianţelor politice şi ale organizaţiilor cetăţenilor aparţinând minorităţilor naţionale se hotărăsc de către organele de conducere ale acestora, potrivit statutului lor.
(31 cikk – A politikai pártok, politikai szövetségek és kisebbségi szervezetek költségeinek a hatékonysága és opportunitása ügyében ezek vezető szervei illetékesek dönteni, alapszabályuknak megfelelően.)
Biztos vannak, akik emlékeznek arra, hogy néha felmerül a hazai közbeszédben az a kérdés, hogy miképpen költi el az RMDSZ azt a nem kevés pénzt, amit az állami költségvetésből kap. Erre a szabványválasz eddig is az volt, hogy erről a párt vezetése dönt, saját belátása szerint. No erre most már törvény is van, hogy legyen világos minden okvetlenkedőnek, hogy ahhoz neki semmi köze, az a pártvezetők dolga. (Az már egészen más kérdés, hogy az RMDSZ statútumában erre vonatkozóan semmilyen előírás nem szerepel, tehát szigorúan értelmezve ezt a törvénycikket az RMDSZ-nek nem lenne szabad egyáltalán elköltenie az államtól kapott pénzt, mert bármiképp költi el, az nincs összhangban a szabályzatban leírttal.)

– 141/2015-ös törvény a helyi és megyei zászlókról.
Erről már sokszor és sokat írtam, ezért itt most csak annyit jegyzek meg, hogy ha városom zászlajára fel akarnánk írni annak a nevét magyarul is, akkor azt ekképpen kellene megtenni:
Gyergyószentmiklós, judeţul Harghita, România.
Ez maga a román modell, egy igazán kisebbségbarát szabályozás.

Összegzésképpen elmondható tehát, hogy valószínűleg egy hosszú távú stratégiával van dolgunk, mert az első két évben még csak ott tart a kormány, hogy lendületet vesz, ami – minden sportoló tudja – abból áll, hogy kell tenni hátrafele bár egy-két lépést.
Azt azért hadd tegyem még hozzá, hogy komoly gondolkodásbeli hiányosságra utal az, amikor valaki azt veszi tervbe, hogy egy érvényes törvény gyakorlatba ültetése érdekében törvényeket fog majd kidolgozni. Ugyanis a nyelvi charta világosan előírja, hogy a kisebbségek lakta területen minden egyes hivatalban kötelező biztosítani az anyanyelvű ügyintézést. Nincs hát szükség újabb törvényekre, épp csak be kell tartani a most érvényeseket.

Egy másik konkrét vállalása a kormánynak ez:
• Guvernul va sprijini în continuare adoptarea proiectului de lege privind statutul minorităţilor naţionale din România. (A kormány továbbra is támogatni fogja a romániai kisebbségek jogállására vonatkozó törvény elfogadását.)
Ha valaki nem tudná arról a törvénytervezetről van szó, amit az RMDSZ készített, de valóban a kormány nyújtott be a parlamentbe, több mint tíz évvel ezelőtt, s amin bizonyára olyan vastag már a porréteg, hogy képtelenség kisilabizálni a címét. Ennek tudatában nyilvánvalóvá válik bárki számára, hogy mekkora volt a kormány támogatása, illetve hogy mit is jelent, mit eredményezhet a további támogatás. Egyetlen szerencse az, hogy a romániai magyarság szempontjából az a legjobb, ha a törvény örökre ott marad a parlament valamelyik fiókjában.

Végezetül álljon még itt egy olyan vállalás, ami harsány kacajra fakadhatna, hogyha a téma nem volna véresen komoly:
• Aplicarea legii educaţiei privind învăţământul în limbile minorităţilor naţionale. (Az oktatási törvénynek a kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásainak az alkalmazása.)
Elvi szinten mondom, hogy rég rossz az, ha egy kormány stratégiában rögzíti azt, hogy szándékában áll egy törvényt alkalmazni. Hisz akkor ennek a vállalásnak a mintájára fel kellett volna sorolnia még számos jogszabályt, kezdve az alkotmánnyal. Más szemszögből nézve ez a vállalás annak nyílt beismerése, hogy ezen a téren gondok vannak jó két és fél évvel az oktatási törvény elfogadása után is. Joggal tehető fel ugyanakkor a kérdés, hogy ugyan mi tud megakadályozni egy kormányt abban, hogy egy törvényt alkalmazzon? Miféle természetfeletti erő tartja gúzsba kötve? Netán román sovinizmus, avagy román nacionalizmus a neve ennek az erőnek? Egy biztos: számos helyen (a legkirívóbb a mindenki által ismert marosvásárhelyi orvosi egyetem), az illetékesek fittyet hánynak a törvényre, a kormány pedig még bár annak a látszatát sem kelti, hogy komolyan gondolja a fenti vállalást. A törvénysértő intézményvezetőkkel teljes összhangban (avagy cinkosan összejátszva) tűri, hogy lábbal tiporják a törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásait. Ugyanis ez a hagyományos.

Árus Zsolt