Mondogatom egy ideje, hogy a minket érő jogsértések ellen jogi eszközökkel kell fellépni, s ebben igyekszem példát is mutatni, amint az korábbi bejegyzéseimből kiderül.
    Mondogatom azt is, hogy ez akkor tud igazán hatékony lenni, ha minél többen bekapcsolódnak ebbe a tevékenységbe. Az ideális persze az lenne, ha senki sem hagyná magát, ha jogsértés éri, de ha eljutunk oda, hogy bár 2-3 naponta iktatnak a román hatóságok (ügyészség, bíróság, diszkriminációelleni tanács, stb.) egy ilyen témájú panaszt vagy keresetet, akkor az már elfogadható lesz, s meggyőződésem, hogy eredményre is fog vezetni. Tekintve hogy vagyunk még bár 1,5 millióan ebben az országban, ez nem egy irreális elvárás, mert ha ebből mondjuk 1 millió a nagykorú, akkor két nappal számolva mindenki 5480 évente kerül újra sorra. Márpedig ebbe senki nem rokkan bele.
    Ha valaki azt kérdezi, hogy hol tartunk ezzel most, akkor azt tudom mondani, hogy egyetlen olyan személy létezik, aki felett lényegében korlátlan hatalommal bírok, s aki ebbe a munkába éppen ezért már bekapcsolódott. Ez nem más, mint jómagam. A kétnaponta egy beadványt ugyan nem tudom vállalni, de azért igyekszem, s ha már a napokban módom volt egy fél sikert elérni Hargita megyében, magától adódik, hogy ezt meg kell próbálni kiterjeszteni a másik két megyére is, ahol székelyek élnek. Következésképpen az alábbi levelet küldtem Kovászna megye prefektusának, s egy azzal szinte szóról szóra megegyezőt Maros megyéének.

Tisztelt prefektus úr!

    A 27/2002-es Kormányhatározat értelmében fordulok önhöz az alábbiakkal:

    A 35/1995-ös törvénnyel Románia ratifikálta az Európa Tanács Kisebbségi Keretegyezményét. Hasonlóképpen a 282/2007-es törvénnyel ratifikálta a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartáját. Ez a két jogszabály egy sor jogot biztosít többek közt a Kovászna megyében élő magyarok számára, illetve számos kötelezettséget ír elő a megyében létező – helyi, megyei vagy állami alárendeltségű – közintézményeknek. Ezen jogok és kötelezettségek egyrészt a magyar nyelvű feliratozásra, másrészt a magyar nyelvnek az adott intézményekben való használatára vonatkoznak.
A hatóságok kötelezettségeinek egy részét az 1206/2001-es Kormányhatározattal elfogadott módszertan részletezi, mások csak az említett törvényekben vannak rögzítve, de az összesre igaz, hogy mindenki számára kötelezőek.
    Jómagam gyakran fordulok meg Kovászna megyében és sokszor tapasztalom azt, hogy ezeket a jogszabályokat különböző intézmények áthágják. Tekintettel arra, hogy a 340/2004-es törvény értelmében a prefektus a törvényesség őre a megyében, illetve hogy az 1206/2001-es Kormányhatározat tételesen tartalmazza, hogy a kisebbségi jogok gyakorlatba ültetését a prefektus felügyeli és hogy az azok ellen vétőket az ő kötelessége megbüntetni, ezúton felkérem, hogy törvényes kötelességének tegyen eleget és gondoskodjon arról, hogy a fennebb említett jogszabályokat tartsák be. Vagyis:

1. Szólítsa fel a megyében található összes közintézményt, hogy szigorúan tartsák be a 35/1995-ös és a 282/2007-es törvény, valamint az 1206/2001-es Kormányhatározat valamennyi előírását.
2. Beosztottai révén rendszeresen ellenőrizze, hogy a közintézmények betartják-e ezeket az előírásokat.
3. Büntesse meg azon közintézmények vezetőit, amelyek az említett jogszabályok előírásait nem tartják be.

    Ilyen téren kérem, hogy elsősorban ön járjon elöl jó példával, és haladéktalanul gondoskodjon arról, hogy a hivatalának honlapján minden információ legyen elérhető magyar nyelven is.
    Kérem ugyanakkor, hogy ezirányú tevékenységéről rendszeresen tájékoztassa a sajtón keresztül a közvéleményt, ugyanis egyrészt az állampolgároknak joguk van tudni, hogy az adóikból fenntartott intézmények betartják-e a jogszabályokat, másrészt annak ösztönző jellege is lesz, ha az intézményvezetők tudatában lesznek annak, hogy törvénysértéseik nem maradnak titokban.
    Végezetül – tekintettel arra hogy prefektusként kötelessége a társadalmi béke fenntartása és a szociális feszültségek megelőzése – kérem, hogy a prefektura honlapján szereplő közérdekű információk között tegye közzé a fennebb említett jogszabályokat is, hogy a polgárok szerezzenek tudomást a jogaikról és tudjanak élni azokkal, illetve hogy lépjen fel határozottan a különféle hatóságok magyarellenes jogsértéseivel szemben.
    Szeretném kihangsúlyozni, hogy amikre kérem azok nem eltúlzott dolgok, azokat saját kezdeményezésből, hivatalból már korábban meg kellett volna tegye, hisz prefektusként ez feladata.

Üdvözlettel,
Árus Zsolt