Március 15-én zajlott le a kolozsvári zászlós incidens, azóta sok nyomdafesték meg pixel fogyott a téma kapcsán, de nekem egyre inkább nő a hiányérzetem. Sokan beszélnek az esetről, de mintha senki nem szólna a lényegről.
Ugyanis a rendőrség tette azt, amit jó ideje tesz, harcol a hatalomnak nem tetsző jelképek ellen. Ez egyáltalán nem újdonság, ezért olyan nagyon meg sem lep, s ezzel gondolom még sokan így vannak.
Ebben a történetben a döbbenet ez:
“Kinizsi az MTI-nek elmondta, egy rendőrségi nyomozó figyelmeztette arra, hogy ha olyan zászló is lesz a felvonuláson, „amelyen a románság nincsen reprezentálva”, az diszkriminációra való uszításnak minősül. „Mondtam, hogy mi nem viszünk ilyen zászlót. Erre megkérdezte, hogy Fancsali Ernő (az EMNP kolozsvári szervezetének az elnöke) fog-e Erdély-zászlót vinni. Mondtam: nem tagja az RMDSZ-nek, és nem tudom. Arra kért, figyelmeztessem, hogy ne hozzon ilyen zászlót. Ezt meg is tettem” – jelentette ki Kinizsi Zoltán.” (forrás)
Pár mondat, de milyen mondatok! Esszenciája annak, hogy hova tud eljutni egy “érdekvédelmi szervezet” 25 év alatt. Doktori értekezést lehetne írni belőle, de mivel engem ilyen ambíciók nem feszítenek, csak röviden írok le róluk pár gondolatot.

A rendőrök azt mondják, hogy ha olyan zászló is lesz a felvonuláson amelyen a románság nincs reprezentálva, az diszkriminációra való uszításnak minősül. Mire a főszervező azt válaszolja, hogy ők olyan zászlót nem visznek. Holott a hatályos törvény azt írja, hogy saját rendezvényeiken a kisebbségi szervezetek szabadon használhatják jelképeiket. Amelyeken nyilván nincs reprezentálva a románság. Március 15-én tavaly is, az előtt is, de az idén is csupa olyan zászlóval vonultak fel (ha leszámítjuk a legelöl vitt román zászlót). Tehát tényszerűen nem igaz amit a főszervező válaszolt. De ez nem is lényeges, mert a rendőrség elvárása egyrészt nonszensz (mi az, hogy egy zászlón a románság reprezentálva van?), másrészt minden jogalapot nélkülöz. Nem véletlen, hogy az utóbbi két napban számos újságíró kérdezett rá az intézkedés jogalapjára, választ azonban nem kaptak. A főszervező részéről elvárható válasz éppen ezért az kellett volna legyen, hogy hagyja őt békén, ne próbáljon nyomást gyakorolni rá, amit kér az alaptalan, tehát az eljárás hivatali visszaélésnek minősül, vigyázzon mit csinál.

A rendőr megkérdezi, hogy Fancsali Ernő fog-e Erdély-zászlót vinni, mire a főszervező azt válaszolja, hogy Fancsali nem tagja az RMDSZ-nek, ezért nem tudja. Ez talán azt akarja jelenteni, hogy az RMDSZ-tagokról mindent tud? Vagy ha Fancsali RMDSZ tag lenne, akkor elvállalta volna azt, hogy utasítja, hogy tegyen eleget a rendőr igényének? Egy öntudatos állampolgár (nem érdekvédelmi szervezet képviselője, csak pusztán a jogait ismerő s azokkal élő állampolgár) azt válaszolta volna a rendőrnek, hogy ehhez a rendőrségnek semmi köze, jobb lesz ha nem feszítik a húrt és nem próbálják az állampolgárokat jogaik gyakorlásában akadályozni.

Végül a csúcs: A rendőr arra kérte a főszervezőt, hogy figyelmeztesse Fancsalit, hogy ne vigyen Erdély-zászlót, ő pedig ezt megtette. Mint ki, mi? Egy hűséges rendőrkutya? Nem elég, hogy a rendőrség messze túllépi a hatáskörét, s hogy ezt az “érdekvédelmi szervezet” képviselője szó nélkül hagyja, de tovább is megy ennél, “felkérésre” maga is csatlakozik a jogsértőhöz, szolgai módon segíti azt törvénysértő tevékenységében! És nem szakadt rá az ég. Sőt, el sem bujdosott szégyenében, mikor mindez kiderült. Abból ahogy nyilatkozik egyértelmű, hogy a leghalványabb kétely se gyötri, eszébe nem jut az, hogy valamit rosszul tett. S ez a legijesztőbb ebben a történetben. No meg az, hogy az “érdekvédelmi szervezet” vezetői sem találnak az egészben semmi kivetnivalót. Magyarázzák a bizonyítványukat, hogy nem igaz, hogy ők kérték, de ezzel megelégszenek. Az csöppet sem zavarja őket, hogy a hatóságok futószalagon sértik meg az állampolgári jogokat, illetve hogy saját emberük is lelkesen segédkezik ebben. Van tisztább, egyértelműbb helyzet amire illik a mondás, hogy a király meztelen?

Árus Zsolt

Közlemény az Erdély-zászló-incidens kapcsán

A március 15-i Erdély-zászló-incidens kapcsán kialakult helyzetben nagyon sokan fejezték ki szolidaritásukat, köztük olyanok is, mint az LMP társelnöke, Schiffer András. Kiállásukat ezúttal is meg szeretném köszönni. E hatósági túlkapás következtében mozgalmunk ismét az érdeklődés középpontjába került.

Büszkeséggel tölt el, hogy az általunk kezdeményezett ügyek mellé, mások is, akár önkormányzati szinten is, csatlakoznak. Láthattuk ezt a kolozsvári műemléképületek kapcsán is,amikor néhány nap alatt több mint 3000 aláírást gyűjtöttünk össze, ezért az önkormányzat is kénytelen volt foglalkozni az üggyel.

Ugyanez történik a most kialakult az Erdély-zászló-ügy kapcsán is. Láthattuk, hogy egyesek irodájukban, mások az online térben „tűzték ki” a történelmi régiónk szimbólumát. Sajnálatos, hogy sokak számára csak akkor válnak fontossá szimbólumaink – és az egyéb, minket megillető jogok -, amikor azok szabad használatát súlyosan korlátozzák, s az ennek következtében kialakuló médiaérdeklődés remélt láthatóságot biztosít a szavazatokra számító politikusoknak.

Úgy tűnik: az Erdély-zászló nem csak az egység megjelenítésére képes, de hatására egyik napról a másikra lesznek transzilvanisták azok is, akik mindmáig nem tulajdonítottak kellő figyelmet törekvésünknek. Elérkezettnek látszik az idő, hogy leszögezzük, a transzilvanizmus fontos velejárója az azt megtestesítő Erdély-zászló szabad használata, ugyanakkor nem elég -pótcselekvésként – csak zászlónkat kitűzni: következetesen kell képviselnünk a regionalizmust,az erdélyi értékeket és a szabad nyelv- és szimbólumhasználatot.

Köszönettel, Fancsali Ernő

Címfotó: kuruc.info