Kényes téma?

Az köztudott, hogy ezidáig 62 székelyföldi önkormányzat fogadta el azt a petíciót, amiben azt kérik a kormánytól és a parlamenttől, hogy a közigazgatási régiók létrehozása során tartsák be az ország nemzetközi kötelezettségvállalásait és hozzák létre Székelyföld régiót. (Apropó: a 149-ig még van, bár most kampány idején csatlakozhatnak további önkormányzatok.)

Ezen határozatok mindegyike törvényszékre került, mert a prefektusok – mint köztudott – adott esetben igen aktívak tudnak lenni. A perek pedig ugyanazon forgatókönyv szerint zajlottak és zajlanak, mintegy vezényszóra az összes román nemzetféltő elfelejti az anyanyelvét, s a petíciókat úgy érti, hogy azok révén az önkormányzatok megváltoztatták az ország közigazgatási beosztását. Márpedig erre nekik nincs joguk, mondja ki a megszületett ítéletek sora.

Egy, csak egy kivétel van mostanáig, Székelyderzs, az a község, ami immár nem csak erődtemplomáról híres, hanem arról is, hogy a jogerős ítélt ellen rendkívüli jogorvoslatért folyamodott, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a közigazgatási bíróságokról szóló törvény tételesen tartalmazza azt, hogy egy ilyen határozatot (ami az önkormányzat és a parlament viszonyáról szól) még bár meg sem lehet támadni a bíróságon, nem hogy tárgyalni majd ítélkezni.

A keresetet – mint alább látható – február tizedikén iktatták Marosvásárhelyen:

Az ilyen ügyeket sürgősséggel tárgyalják, ezért nem kellett sokat várni az első tárgyalásra, arra a mai napon (március 16-án – a szerk. megj.) került sor. Hogy az eredmény – halasztás – jó vagy rossz az később kiderül, annál érdekesebb az, ami a kereset iktatása és a tárgyalás között történt. Mint sok minden más, ez is megtudható a táblabíróság honlapjáról:

S mit lát az ember: eddig három bíró utasította vissza, hogy ezt az ügyet tárgyalja! Az első kettő még február tizenötödikén, a harmadik rá egy hónapra, egy nappal a tárgyalás előtt. Az sem elhanyagolható apróság, hogy titoknak minősül hogy mi is az oka ezeknek a visszalépéseknek, erről tanúskodik az, hogy a dokumentum címszó alatt mindkét esetben ez áll: încheiere de sedinţă (secretă).

Hogy mi volt a három bíró indoka, azt ezek szerint egyszerű halandó nem tudhatja. Lehetséges hogy banális és kézenfekvő (de akkor miért titkos?), ellenben könnyen meglehet hogy az ok az, hogy a helyzet kínos: a “nemzeti érdek” azt kívánja, hogy a keresetet elutasítsák, miközben az teljes mértékben jogos és megalapozott.

Egyszer talán megtudjuk hogy mi az igazság, addig is érdemes rajta tartani a szemünket ezen az ügyön, ami – újabb – lakmuszpapírja tud lenni a román igazságszolgáltatás valódi helyzetének.

Árus Zsolt