Immár hónapok óta egész Európát a menekült-probléma tartja lázban. Az utca emberétől az EU legmagasabb szintű vezetőiig mindenki ezzel a témával foglakozik, ki így, ki úgy. A sajtó pedig irdatlan mennyiségben önti a nyakunkba a témára vonatkozó információkat, így akár azt is hihetjük, hogy mindent de mindent tudunk róla.
    Ennek ellenére – lehet csak azért, mert figyelmetlen vagyok – egy dologról eddig nem hallottam: honnan van ezeknek az embereknek pénzük. Azt már mindenki tudja, hogy többségük azt mondja, hogy eladta mindenét, s azzal útnak indult, s ha ez nem lett volna elég, akkor a rokonság meg az ismerősök is bepótoltak, hadd menjen, próbáljon szerencsét. Az már eleve jó kérdés, hogy egy háború sújtotta országban kik azok, akik milliószámra vásárolják fel a lakásokat (magyarán: mennyire hihetőek egyáltalán ezek a történetek), hisz ott ahol bármelyik nap porrá lehet egy egész lakónegyed, igen rossz üzleti érzékkel van megáldva az, aki ingatlanokba fekteti a pénzét. De tegyük fel, hogy vannak ilyenek, s akkor jön a következő kérdés: hogyan kerül nagy tételben euró készpénz az évek óta háború sújtotta országokba? Szintén a “menekültek” mondják azt, hogy több ezer euróba kerül eljutni mondjuk Szíriából Németországba. Visszafogottan tegyük fel, hogy ez a több ezer a személyenként csak kettő. Immár hetek óta körülbelül napi 3000 ember érkezik csak Magyarországra Szerbia irányából. Ez napi 6 millió eurót jelent! Vagy havi közel 200 milliót. S ha valakinek ez a szám nem elég nagy, akkor gondoljon bele, hogy Németországba az idén 800.000 “menekültre” számítanak. Ezt megszorozva 2000-el 1,6 milliárd eurót kapunk! Ez az a készpénz-mennyiség, amiért a “menekültek” pénzzé teszik mindenüket és útra kelnek. S akkor még egyszer: honnan és kiknek van ennyi készpénzük euróban az évek óta háború sújtotta, vagy pedig amúgy is mélyszegény országokban, hogy felvásárolják a “mindeneket”, s lehetővé tegyék, hogy a “menekültek” útnak induljanak?
    Ez is egy olyan részlet, ami alapján joggal merül fel a gyanú, hogy nem spontán, hanem gerjesztett folyamattal van dolgunk. Innen pedig már egyetlen apró lépés levonni azt a következtetést, hogy aki ezt tétlenül nézi, vagy ne adj Isten még segíti is bármivel, az az ellenségnek játszik. Az pedig már egyenesen tragikus, hogy az európai döntéshozók majd mindegyike ebbe a csoportba tartozik.

Árus Zsolt