A címben szereplő megfogalmazás a telitalálat jellegzetesen gyergyói kifejezése. Lássuk, mire vonatkozik:
    Majd száz évvel ezelőtt Octavian Goga, a jeles román költő és közíró (Ady Endre kortársa és barátja) így jellemzi a korabeli román közéletet:
    „Semmirevalók piti országa, szégyenteljesen elbukva a vizsgát Európa előtt. (…) Idáig juttattak az ordináré politikusok, a moralistákká improvizált tolvajok, miniszterek, akik eladták magukat, a csempész képviselők. (…) Nem az ellenség nagy számától, sem a fegyvereitől pusztulunk el, a baj a lelkünkben van, mint félelmetes járvány. (…)” – Octavian Goga: Jurnal – 1916 (saját fordítás)
Amint látjuk Goga felemelte szavát kora társadalmának rákfenéi ellen, de ha volt pusztába kiáltott szó, akkor az övé az volt. Tehát ez a helyzet hazai berkekben 1916-ban. Így nézett ki az akkori politikai élet erkölcsi-etikai színvonala. Közben az idő múlt (az már csak ilyen). A külvilág nagyot változott, jött nagyoktóber, Trianon, hitlerizmus, kommunizmus, a mai neoliberális kapitalizmus. Csodaautók, repülők, műholdak, számítógépek és a franc tudja, még mik jelentek meg. Az itteni „külvilág” is sokat változott, de a „belvilág”, a stílus, a hozzáállás az ország irányításához, az maradt.
Nyugtalanító és keserű aktualitása van az idézett néhány mondatnak. Rátekintve az ország történelmére, legalábbis 1867 után jellemző a hosszú távú stratégia hiánya, a folyamatos túlélőjáték, a pillanat vezérelte megoldások.
    Ez jellemző a mai helyzetre is, ahol egyik politikai oldal sem gondol többet, minthogy mi legyünk, ne ők, ússzuk meg a felelősségre vonást. Kreatív megoldásokat kereső politikáról szó sincs. Olyan emberek ezek, akik jó esetben szégyent, rossz esetben romlást hoznak az országra.
    A fenti idézet azonkívül, hogy kőkemény kritikát fogalmaz meg, tesz egy igen figyelemreméltó megjegyzést: „a baj a lelkünkben van, mint egy félelmetes járvány” formájában. Ez egy gyökeres, messzire mutató megállapítás. Mai szemmel nézve, azt láthatjuk, hogy a politikai elitünk erkölcsi-etikai színvonala – ha úgy tetszik lelkülete – a legjobb esetben is csak úgy maradt. Bizonyítják ezt a mai belpolitikai történések, melyek tények. Azokkal pedig nehéz vitatkozni.
    Tovább folytatva ezt a gondolatmenetet, szükségszerűen felvetődik az egyház szerepe, melynek egyik fő attribútuma a társadalom erkölcsi-etikai színvonalának felülvigyázása, ápolása és emelése. Kíváncsi volnék, hogy O. Goga hogyan minősítené az egyház tevékenységét, amely 1990 után a számszerűség bűvöletében él. Beírva a Google keresőbe „biserici construite după 1990” sok érdekes meglepetésben lesz részünk. A sok adat közül íme néhány. A 2013-as adatok szerint Romániában volt 18300 templom, 4700 iskola és 425 kórház. A 2013-as évig, a rendszerváltás után felépült több mint 2000 új ortodox templom. Ebben az időszakban minden egyes iskola építésére jut öt templomépítés. A rövidség okán nem soroljuk az adatokat. Talán még annyit, hogy egy Prahova megyei faluban (Valea Plopului) 28 ortodox templom van, most épül a 29-ik. (www.gandul.info: Valea Plopului). Ide kívánkozik megemlíteni még a nemzet katedrálisát is, amely méretei és költségei alapján csúcskategóriába tartozik. Ezt a templomosdit azzal a gondolattal fejezzük be, hogy a templomok száma alapján Románia az erkölcsösség, a becsületesség fellegvára kellene legyen. Ide még csak annyit, hogy  e sorok írója istenfélő, templomba járó, ősz hajú ember.
    Gondolatmenetet váltva, úgy tartják, hogy az időnek van egy fontos tulajdonsága, mely a történelmi folyamatokból kiszűri a jelentéktelen eseményeket, részeket, kiemelve a lényeget. Lehetőséget teremtve az egységbe látásra. Ilyenszerű hatása van a térnek, pontosabban a térbeli távolságnak is. Itt a külföld által kialakított országimázsra gondolunk. A tragikus az, hogy O. Goga időn és téren átívelő meglátásai – a kidomborított lényeg – a hazai társadalmi, politikai szereplők nagy részét sosem érinti meg.              
    Zárjuk ezt a rövid elmélkedést egy idevágó Szerb Antal idézettel:
    „Egy nép történelmén, gerinc gyanánt, végighúzódik egyfajta reagálás, viszonyulás a sors kihívásaira. Nem is gondolat, kevesebb vagy több annál, a gondolkodásnak, a világ tudatosításának egy alapformája, egy lelki kiállás a dolgokkal szemben, ami speciálisan rá jellemző.”
    Messzire vezető gondolatok ezek. Gondolja tovább kiki a maga módján.

Lemhényi Pál