Megkezdődött az idei tanév és az oktatási intézmények megteltek élettel, ennek ellenére még számos tanintézményben nincs tisztázva a biztonságos működéshez szükséges személyzet sorsa.

    Az elmúlt hónapban számos sajtóanyag jelent meg a tanügyi kisegítő személyzet létszámának csökkentéséről, hiszen Hargita megyében 161 állás megszüntetését indítványozta az oktatási minisztérium. Annak ellenére, hogy minden intézményt, ahol leépítések várhatóak, kényesen érint a minisztériumi döntés, a többség, tudomásul veszi a döntést és megteszi a szükséges lépéseket. Ugyanakkor közel húsz igazgató jelezte, hogy az iskola működésképtelenné válik a bentlakás, az étkezde, vagy éppen a biztonsági személyzet hiányában. Tárgyalásokat kezdeményeztek és felsorolták érveiket a tanfelügyelőség felé, de a főtanfelügyelő csak azt hajtogatja, hogy a minisztériumi rendeletet be kell tartani, végre kell hajtani. Mint utólag kiderült még az sem világos, hogy melyik döntést kell végrehajtani, mert két verzió is érkezett a minisztériumból.

    Csupán ennyi a dolga a tanfelügyelőségnek és a főtanfelügyelőnek? A bukaresti döntéseket végrehajtatni, akkor is, ha azok veszélybe sodorják a megyei oktatási rendszert?

     Mikor várhatjuk el azt, hogy egy, a megyei viszonyokat jól ismerő intézményvezető ne csupán a felülről jövő utasításokat ismételgesse, hanem adatokkal alátámasztva, észérvekkel, Bukarest felé kezdje el diákjaink, iskoláink érdekeit érvényesíteni? Mi állítja meg a főtanfelügyelő urat, hogy parlamenti képviselőinkkel összefogva kezdeményezze a gyakorlattal semmilyen kapcsolatban nem levő, minisztériumi irodákban kitalált, általánosító „fej-kvóta” alapú oktatás-finanszírozási rendszer megváltoztatását megyénk specifikus oktatási körülményeinek megfelelően?

    Mikor lesznek olyan helyi intézményvezetőink, akiknek fontosabb a Hargita megyei diákok és iskolák érdekei, egy működő oktatási struktúra, mint a saját állásuk és fizetésük, és felelősséget vállalva, közösségünk jövője érdekében ki mernek állni iskoláinkért?

     Mikor lesznek olyan intézményvezetőink, akik jó példával járnak elől, és a leépítéseket először az általuk vezetett intézményeknél (tanfelügyelőség) hajtják végre, esetleg megmentve ezzel néhány kisiskola működését?

     Mikor lesznek olyan oktatási vezetőink, akik határozottan elutasítják a potenciális fertőzésveszélyt jelentő bevándorlók oktatási intézményekben való ellátását és határozottan kijelentik, hogy a gyerekeink egészsége és egészséges nevelése számunkra mindennél fontosabb?

     Kérdéseinkre valószínűleg nem várhatunk őszinte válaszokat, hiszen mindannyian tudjuk: ameddig az említett „decentralizált” intézmények vezetői politikai lobby által jutnak tisztségükhöz, addig nem a helyi közösség, hanem sajnos csak a saját- és egy szűk politikai kör érdekeit fogják előtérbe helyezni.

Erdélyi Magyar Néppárt Hargita megyei szervezete