Adalék A hősök és a hőstett című cikkhez

Ha valaki nagyon megijedt volna, az most nyugodjon meg! Közben tájékozódtam, tehát tudok pontosítani. Például fontos tudni azt, hogy 0,1 köbméter alatt nincs szükség fuvarlevélre, a fa szabadon szállítható. Márpedig esetünkben az elkobozott mennyiség a jegyzőkönyv szerint 0,12 köbméter, s ezt ráadásul nem mérte senki, a lézer-szemű szerv állapította meg, ránézésre. Megeshet tehát, hogy az egész sok hűhó semmiért. A biztonság kedvéért ma bementem az erdészetre és megkértem őket, hogy tegyék félre a fát, mert a jegyzőkönyvet meg fogjuk fellebbezni, s a perben majd bizonyítékként fog szerepelni. S hogy valami közbe ne jöjjön, fényképet is készítettem, itt van, hadd lássa mindenki:

Végezetül még egy gondolat: szerte Székelyföldön 68 településen, plusz még számos dombon és hegyen gyújtottak szombaton tüzet. Vélhetően fából, s a fényképek alapján helyenként komoly mennyiségből, ennek ellenére a rendőrség sehol máshol nem szorgoskodott. Megeshet, hogy nem is a fával, hanem velem van bajuk?

Frissítés (okt. 28.):

Tegnap egy rendőr csöngetett be hozzánk azzal, hogy érkezett két rendőrtiszt Csíkszeredából (azt nem mondta, hogy csak ezért jöttek, de elég nyilvánvaló volt), s szeretnének velem beszélni a szombati elkobzásról, ezért arra kérnek, menjek fel a rendőrségre. S hogy föltétlen vigyem magammal azt a szállítólevelet, amit szombaton felmutattam azt igazolandó, hogy a fa a saját tulajdonom. Mondom neki, hogy a rendőrök bizonyára ismerik a törvényt, tehát ha nem akarnak engem itthon felkeresni, akkor én felmegyek a rendőrségre, amennyiben kapok egy írott idézést, amibe bele van írva hogy hova, mikorra, milyen ügyben és milyen minőségben hívnak. Még egyet próbálkozott azzal, hogy ugyan már, minek húzzuk az időt, ha visszamegy a rendőrségre, hamarosan visszaküldik az idézővel, de ezzel nem hatott meg, így távozott. S láss csodát: azóta se jött vissza.
Utóbb tudtam meg, hogy az ügybe ártatlanul belecseppent sofőrt is (akitől nem győzök elnézést kérni azért, hogy belekevertem ebbe a dologba) behívták, s arról faggatták, hogy tényleg a mi udvarunkról vittük-e a fát. Értem én, hogy nekik jól jönne, ha azzal tudnának megvádolni, hogy a fa lopott volt, de azért mégiscsak sértés azt feltételezni, hogy nincs annyi tűzifánk, hogy abból erre a célra keveset odavigyünk.
Arról nem beszélve, hogy a történet egyre jobban kezd hasonlítani arra a szakállas viccre, amiben a medve azzal gyanúsítja meg a vadászt, hogy az nem is vadászni jár az erdőbe.

Árus Zsolt