Újabb politikai kitérő

A http://www.palarpad2015.blogspot.ro/ 2015. januárjában indított oldalam egyik kitűzött célja közösségünk minél hatékonyabb szereplésének segítése az előttünk álló helyhatósági, majd ősszel a parlamenti választásokon. Ezen cikkeimben semmi mást nem tettem, mint megismételtem az 1997-től a médiák hasábjain megjelent, rádió- és televízióadásokban elhangzott, és nem utolsó sorban, a 2004. utáni polgármesterekhez, testületekhez hivatalosan eljuttatott írásaim tartalmát. Természetesen kiegészítve életpályám civil és politikai, pozitív és negatív tapasztalataival. Azok, akik követtek, olvasták írásaimat, merem remélni, hogy június 5-én könnyebb helyzetben lesznek. Nem fog gondot jelenteni a választás (természetesen a felhozatalból).

*     *     *

A különböző médiákban egyre többet olvashatjuk a városunkból idegenbe szakadt fiataljaink érzelgős, szívet melengető, de ugyanakkor fájdalmat is sugalló írásait városunkról, a valamikori modern polgári kisváros csodálatos múltjáról és jelenéről. Egy a napokban olvasott írás késztetett a megszólalásra, mert a megfogalmazott szép élmények, álmok csodálatosak. Számomra viszont az álmok valóra váltása a tét, főként azok mikéntje. Ezt továbbra sem tudom elképzelni másként, mint a közösség  szemléletváltásának megvalósításával. Azonnali esélyt az indulásra éppen a közelgő választások adhatnának. Az időpont közeledtével egyre szomorúbb vagyok. Ahogy utolsó írásomban is fogalmaztam, folytatódik a választási technikákra alapozott, sablon szerinti készülődés. Az idő rövidsége miatt ez sajnos már így is marad!!!

Ez alkalommal már a 2020-as választásokat megcélozva próbálom néhány kérdés formájában megfogalmazni azt, amit járható útnak tartok a kis települések esetén, és melyek nélkül nincs és nem lesz érdemi szemléletváltás a közösséggé formálódásban.

Mi vagy ki akadályozza közösségünket abban, hogy jól működő szövetségeket, szervezeteket, érdekvédelmi egyesületeket működtessen?

Ki akadályozhatja meg ezen szervezeti formákat abban, hogy választások előtt néhány hónappal önkezdeményezésből megválasszák saját tanácsos-, esetenként polgármesterjelöltjeiket?

Ki akadályozhatja meg, hogy ezt az illető szervezetek demokratikus úton, szavazás vagy közös döntés alapján, ne pedig a szervezetek vezetői és a politikum háttéregyeztetése alapján tegyék?

Ki akadályozhatná meg, hogy a helyi szervezetek által kinevezett jelöltekből kerüljön sor válogatásra a városunk szintjén?

Létezik ennél hatékonyabb, és minimális tévedési lehetőséggel bíró változat?

Valaki lát ma garanciát egyetlen politikai pártban is, amelyik képes ezt a közösség helyett háttérszándék nélkül elvégezni?

Egyetértenek azzal, hogy az így kijelölt csapatból nagyobb a valószínűsége, hogy a legmegfelelőbb személyek kerüljenek, megyei, majd parlamenti tisztségekbe?

Egyetértenek azzal, hogy a kiválasztott csapatból kialakult vezetés a közösen kivitelezett program és annak prioritásai mentén fejtené ki tevékenységét úgy, hogy ellenőrizhető és visszahívható lenne?

Egyetértenek azzal, hogy ez lehetne egy önmegtisztulási folyamat kezdete városunk politikai elitjét illetően?

Természetesen minden kérdés teendők sokaságát vonja maga után. Kérdések, melyek megoldására egyelőre csak a közösség tagjai kell vállalkozzanak. A politikum esetleg részleges megoldásokra vállalkozik, jól meghatározott érdekek mentén

Ismétlem újra önmagam, de fontos. Mindaz, amiről beszélek, írok nem a politikai pártok szerepének minimalizálását célozza. Ma nincs élet politikai pártok nélkül. De lehetne, és lesz jobb élet, amennyiben a kisközösségek önszerveződése megvalósul, és ezen keresztül aktív szerepet vállalnak sorsuk alakításában. Mivel a szervezeti munka nem tekinthető tehernek, hanem inkább emberi kapcsolatok ápolásának, nem beszélek másról, mint alapvető emberi kötelességünkről. Mindezt addig kell tennünk, amíg az önmegtisztulási folyamat eredményeként kialakul az a politikai elit, amely az igazi magánérdek nélküli érdekképviseletet valósítja meg.

Tisztelettel,
Pál Árpád