SzakÁ(rus) Cs(illa)

Pizzás rétes

    Mostan színes tintákról álmodom. Vagy talán színes tésztákról, miközben színes fonalakkal öltögetek? 🙂 Őszi, sokszínű hangulatban, egy hullámhosszon a természettel, szívesen megfesteném a szürkének hitt hétköznapokat. Amelyek talán nem is olyan szürkék, csak keresgélni kell, és mindjárt felbukkan a szín. Főleg, ha felállunk, kikapcsoljuk a tévét, számítógépet meg a mindenféle képernyős dolgot. 🙂

    Felállni egyébként meg már csak azért is szükséges, mert a színes tészta nem öngyilkos hajlamú, nem veti be önmagát a forró sütőbe. 🙂 Mivel találtam egy réteslapot a fagyon, ezért túl bonyolulttá nem válik a művelet, de némi konyhai jelenlétet mindenképp igényel.

    Itt készítek pizzafeltétet: olajon dinsztelt hagyma, paprika, paradicsom, sonka (esetleg darált hús), gomba, sajt keverékét, amellyel megtöltöm a felkockázott réteslapot (a négy sarkát ajánlott jól összecsippenteni, habár valószínűleg így is kinyílik 🙂), megsütöm, és voilà, máris kész az a sütemény, amit a kákabelű gyermekeink előszeretettel fogyasztanak. 🙂 Csak arra lennék kíváncsi, ha Olaszországban születtek volna, akkor is az olasz ételek lennének a kedvenceik? De persze, ez csak költői kérdés volt. Válasz ebben az életben, erre a kérdésre nem érkezik. 🙂

Forrás: hirmondo.ro