SzakÁ(rus) Cs(illa)

Joghurtos fánk

    Ha isteni csoda folytán Jankovich Ferenc erre tévedne, örömmel tudathatnám vele, hogy nekünk bizony van fánk. Mindkét lelőhelyén (fás- és éléskamra). 🙂
    Nagymama ugyan még nem vagyok, de azért fánkot is sütök néha. És fákat is veszek, gyakran. 🙂 Ilyenkor, ősszel pedig ritkán, de előfordul, hogy mindkettő egyszerre lelhető fel kis háztartásunkban. Azért nem gyakran, mert a konyhai egyed macerás, élesztős, nyújtogatós, vagdosós, és ami a legutálatosabb: olajban sütős.
    Épp ezért most szeretettel és hálával köszöntöm a joghurtos fánk feltalálóját!🙂 A receptből kispórolta a kelesztés, nyújtás, vagdosás nehézkes műveleteit. Az egészet leredukálta (és ez nem reductio ad absurdum, mert kipróbáltam!) egy kavarási (160 gr. liszt, 150 gr. joghurt, 1 tojás, 1 cs. vaníliás cukor, fél cs. sütőpor, csipet só) és egy sütési folyamatra. 🙂
    Anyagokat összekeverni (helyből duplázva, pláne, ha népes a fogyasztók száma), és adagonként bő, forró olajba kanalazni. A sülő fánk pedig még egy olyan mutatványra is képes, hogy magától átfordul a sületlen felére. Csupa móka és kacagás! 🙂
    Egyébként a különböző kamrákból érkező fá(nko)kat egymás, vagyis inkább saját magunk ki­egyensúlyozására is használhatjuk. Ugyanis a fahordás, -vágás folyamán vesztett energiát (mivelhogy a fa nemcsak energiát termel, hanem el is nyeli), fánkfogyasztással pótolhatjuk. 🙂

Forrás: hirmondo.ro