SzakÁ(rus) Cs(illa)

Őszi fények, sütemények

    Süt a nap (már ez is külön ünnep!), így hát szolidaritásból sütök én is. 🙂 Ősz van, az alma- és diószüret ideje (habár az idén ettől nem fog megszakadni a derekam, ti. termett vagy három darab minden fán), ez van kéznél, ezzel alkotunk süteményt.
    Amely végül, minden igyekezet ellenére, mégsem lett pont annyira szép, mint amennyire finom. Kissé elázott szegény a sok almától, amit beleszuszakoltam, ugyanis szerintem abból sohasem lehet eleget enni. De ezek szerint a süteménybe csak mértékkel kell tenni! 🙂 Ami jelenleg nem más, mint a francia clafoutis, magyarul pedig az a palacsinta, amit nem serpenyőben sütögetsz egyenként (valljuk be, unalmas is tud lenni!), hanem tepsiben, egyben, és egyébként a tejes pite névre is hallgat, a jó ég tudja, miért. 🙂 Mert szerintem a pite gyúrt tésztából készül, de erről most nem nyitnék vitát. Nemes egyszerűséggel tepsis palacsintának nevezem, melyben alul helyezkedik el a kissé túlszámolt almaréteg, rajta dió, és végül a palacsintatészta.
    Tésztája bögrés, gyengébbek kedvéért (mint én is 🙂) 3 tojás, 1 bögre cukor, 1 csomag vaníliás cukor vagy egy teáskanál vanília aroma, 1 csipet só, másfél bögre liszt, 3 bögre tej. A tetejét még fahéjjal is megszórtam. Fahéjjal, mely miatt ma is orgiák részvevői lehettünk. Na, nem kell semmi rosszra gondolni, csak íz- és illatorgiáké. 🙂

Forrás: hirmondo.ro