SzakÁ(rus) Cs(illa)

Tortilla és taco

    Őszi szelek hátán Mexikóba vitorláztam étlapokat nézegetni, jó csípős receptek után kutatgatni. Persze, csak így elméletileg, mert, ha ne adj Isten, egyszer gyakorlatilag is eljutnék, inkább Chitchén Itzá-ban és Teotihuacan-ban bóklásznék, aholis Nap- és Hold-piramisokat nézegetve kis kobakomban nyársra tűzött magvas gondolatokat forgatnék, nagy birodalmak nagy romlásáról. 🙁
    Maják és aztékok, fel a fejjel (már, ha megvan), míg valaki gondol rátok, nem a feledés ködében bolyongtok. 🙂 A tortillát talán már Ti si ismertétek, mert, ugyebár valamit ennetek is kellett (hacsak nem Benneteket tűztek étlapra vérszomjas istenlakomákon). Kukoricaliszt, víz és forró sütőlap segítségével végtelen mennyiség előállítható belőle. De nem ám egyszerű puliszkaliszt hozzájárulásával, hanem nixtamalizált kukoricából őrölttel! Melyet neveznek még masa harinának is. 🙂
    Aztán kellő kézügyesség és türelem bevetése nyomán jó pár tortilla-lappal gazdagodván, máris tölteléke gyártásába foghatunk. Ami ugyan lehet igen sokféle, de tortillánk csakis általa tesz szert újabb nevére, a tacóra. Ami e szép napon csirkés lett, lévén, hogy pont csirkehús volt a hűtőben. 🙂 Hús, hagyma, paprika lepirítva, káposztasaláta (káposzta, murok, hagyma, só, bors, majonéz, mustár) legyártva, kettő összekavarva. E keverék alkotja tacónk mai beltartalmát. 🙂 Tacónk pedig a gyomrunkét. 🙂

Forrás: hirmondo.ro