SzakÁ(rus) Cs(illa)

Sörös

    Megfelelően ünnepi ebéd, főleg olyan személynek, aki a napi használatra kapott nevének napját sem ünnepli, nemhogy azt, amit azért kapott, hogy a megfelelő elvtársaknak is jusson egy olyan, amit esetleg ki tudnak mondani, ne adj Isten, le tudnak fordítani.
    Így lettem én Gabriella, később, testre szabottan Gebe Gabi 🙂, pontosan addig, míg kilóimnak száma ezt megengedte. Azóta már a Csilla névre hallgatok. Vagy nem. 🙂
Csülköt pedig nemcsak azért fogyasztok, mert a benne levő enyv jótékony hatással van a berozsdásodott ízületeimre, hanem mert igen-igen szeretem. 🙂 Pláne a jó ropogósra sütöttet. Például sörben.
    Túl sok munka nincs vele, inkább időigényes, hosszadalmas sütése miatt. Általában egy éjszakát pácban ücsörög (só, bors, fokhagyma, kömény, mustár, olaj), beirdalva, hogy minden porcikájába eljuthassanak az ízek. 
    Másnap már csak annyi a dolgunk, hogy elővesszük a jénai, római, pataki, vagy bármely más náció e célra alkalmatos tálját 🙂, belehelyezzük a csülköt, meglocsoljuk sörrel, és máris indulhat a nem túl forró sütőbe (kezdetben lefedve). Néhány óra után felfedjük bájait, bőrpirítás céljából. Gyakran locsolgatjuk kiszáradás ellen (természetesen begyulladt torkunkról sem feledkezve meg 🙂). Köretnek most Hasselback krumplit készítettem (mert ráértem), és céklával tálaltam.

Forrás: hirmondo.ro