SzakÁ(rus) Cs(illa)

Tavaszidézés

    Ha az ember leányának süteményes doboza és növésben levő fiúgyermeke van, jó, ha megtanulja, hogy a belső űr kitöltésére (mindkét esetben) igen jó megoldás a keksz. A dobozban jól eláll, pláne, ha a gyermek távol van az otthonától. 🙂
    Egyébként is jól állna, ha el nem fogyna. Nálunk is ismert a fogyasztói társadalom fogalma, csak kissé leredukálódott, a termelés–fogyasztás körforgására: anya termel, gyermek fogyaszt. Elosztás meg csak akkor van, ha mindkét gyermek jelen van. 🙂
    Aztán ilyen borús őszi időben anya egyértelműen tavaszt idéző kekszet termel, pitypangmézzel és citromfűvel, ugyanis a nap mottója: egészség, illat és önellátás. Mézzel már elláttam magam (pitypangnyílás idején), citromfűvel is (mióta elültettem), amely egyébként szerelem volt első látásra (szaglásra 🙂). 
    Kekszünk összedolgozása a megadott összetevők sorrendjében történik: 3 csésze liszt, 1 csésze vaj (amit az egyszerűség kedvéért átváltottam egy darab vajra), 3 tojás, 1 csésze méz, 1 ek tej, 2 tk citromlé, 1 marék apróra vágott citromfű. Itt jegyezném meg, ez is egy mérlegmentes konyhára komponált recept. 🙂
    Az ipari formatervezésre már kevesebb idő jutott, ezért a nyersanyagból kis golyóbisokat gömbölygettem, amelyeket aztán a tepsiben egy kanállal, nemes egyszerűséggel lelapítottam. 10 perc és 190 fok után pedig megszületett az őszi–tavaszi keksz. 🙂

Forrás: hirmondo.ro