SzakÁ(rus) Cs(illa)

Túrós damika, avagy macskanadrág
(Gasztronómiai gyergyóikum )

     Gyergyószárhegyi, nagymosások alkalmával készített gyorsebédünk következik, melynek fő alappillére a házikenyér. Ennek is a megszáradt héja, melyet feltördelvén, juhtúróval és apróra vágott petrezselyemzölddel szórtak meg. Majd gondos, sósvizes áztatást kapván (a szennyessel szinkronban ), némi idő elteltével, kellő állagát elnyerve, és elfogyasztva, máris új energiával tölthette fel a megfáradt mosónőket.
    József Attila családja számára valószínűleg ismeretlen fogalom, kimondottan gyergyói, tápláló, helyi jellegzetesség.  Magas tápértéke miatt a helyiekre egyáltalán nem jellemző, a következő állítás: “a mosónők korán halnak”, persze az is közrejátszhat ebben, hogy míg Budapesten “hegyvidéknek ott a szennyes”, Gyergyószárhegyen hegyvidéknek ott a Szármány. Levegőváltozásul.
    És, hogy miért macskanadrág? A macska rúgja meg, senki nem tudott érdemben válaszolni e kérdésre.

Forrás: Székely Kalendárium