SzakÁ(rus) Cs(illa)

Az ebéd nyelv

    Szeretek összhangban lenni a környezettel, pillanatnyilag a vad, orkánszerű széllel, ez pedig visszakacsint a mai menüről is. Vadas készült, nyelvből, már csak azért is, hogy gyermekemet mindenfajta nyelvi támogatásban részesítsem a holnapi nyelvvizsgája előtt.
    Mindenesetre akkora adagot fogyasztott (kedvenc étele), hogy ha ez ugyanekkora mennyiségű tárgyi tudássá válna, máris indulhatna szinkrontolmácsnak. 🙂 
    Körítésnek főtt krumpli készült, de mivel nem volt eléggé fotogén az állaga, sütöttem is kissé. Meg reszeltem is. Meg sós, borsos, pirospaprikás olajba is forgattam. És mindez semmiképp nem rontott a minőségén. 🙂 Mártásból persze megint akkora adagot készítettem, hogy fele a fagyra vándorolt. 
    A munka menete egyébként úgy kezdődik, hogy megfőzöm a nyelvet. Babérlevéllel. Míg fő, megtakarítom és felszeletelem a hagymát és a murkot. Ha a nyelv megfőtt (betéve a helyére a zöldségeket), lehúzom a bőrét, és felszeletelem. A megfőtt zöldségekre lisztet szórok, mustárral, tejföllel, kis cukorral ízesítem, és turmixolom. A nyelvszeletek visszahelyezése és némi rotyogtatása után máris tálalható a Csilla-féle könnyített vadasverzió. 🙂
    És, hogy bejegyzésem furcsa címére is fény derüljön: főzés közben nyelvtani kérdéseket boncolgattunk, jelen esetben azt, hogy hogyan is lesz egy főnévből állítmány! 🙂

Forrás: hirmondo.ro