SzakÁ(rus) Cs(illa)

Jámez (Örmény örökség)

    Recept: „Fiatal kecske vagy szopós bárány bordás részét kicsontoljuk. Enyhén besózzuk és borsozzuk. Félretesszük. 4-5 fej hagymát (jó nagyokat) apróra vágva, zsírban üvegesre megpirítunk. Külön rizset zsíron megpirítunk és félig megfőzzük. Három rész hagyma és 1 rész rizs legyen. Külön apróra vágott kecskehúst (bárányt) is puhára párolunk. Ezeket összevegyítjük egy edényben, hozzáadva borsot, sót, petrezselymet és piros paprikát. A bordamentes kecskehúst (bárányhúst), amit már előre elkészítettünk, ezzel a töltelékkel töltjük meg. Szépen összevarrjuk. Olyan lesz, mint egy vastagabb szalámi. Tepsibe helyezzük. Vizet és zsírt teszünk alája és forró sütőben kb. 1 órát sütjük, gyakran meg-megöntözgetve a tepsi alján levő szafttal. Szép pirosra sütjük. Nagyon finom örmény ünnepi étel. Csak melegen fogyasztható! Körítés nélkül esszük, mivel a benne levő rizs pótolja a körítést.”

    Az örmények körítés nélkül eszik, a székelyek krumplival.  Ugyanis, ha mi a krumplit is krumplival esszük, akkor egy kis rizs jelenléte nem rettenthet el körítésfogyasztási szokásainktól. A jámez összeállítása, megjegyzem, elég macerás, mint minden töltött dologé egyébként. Kivétel ez alól az időnek töltése, azt például lehet többféleképpen is, és ha lehetőségem van, nem a körülményes változatot választom.  Habár, most kissé ellentmondásba keveredtem önmagammal, mert a bonyolult báránytöltést is én választottam. Nekem végül aztán az egészből a szépen összevarrás ment a legjobban!  És, ha már sült a krumpli, odakívánkozott melléje egy kis gomba, meg hagyma is, élvezeti értéknövelőnek, meg vizuális szempontokból is. És egyébként a jámez fogyasztható hidegen is! Megállapítottam.