SzakÁ(rus) Cs(illa)

Kockák

    Se szeri, se száma azon fogadalmaimnak (és ez még nem a szilveszteri! 🙂), hogy soha többé nem veszek fagyasztott halfilét, de ezt aztán mégis mindig megszegem, és így utólag irtó szépeket gondolok a forgalmazóról- csomagolóról.
    Így jártam ma is, és így lett a halfiléből halfasírt, ami nem egy káprázatos pályafutás egy filének 🙂, de szükség törvényt bont alapon, és mivel ebéd kellett a családnak (annak pedig minden tagjának), szaporodásra kellett bírnom valahogy. Ti. olvadás után a vaskos halszeletek satnya halszeletekké változtak, kiizzadván magukból annyi vizet, hogy azóta is azon meditálok, hogyan sikerülhetett ennyit megitatni velük. 🙂
    Ezen szeletecskék, kis segítséggel, halkockákká alakultak, melyek összevegyültek hagyma-, fokhagyma- és szalonnakockákkal, tojással, prézlivel, némi fűszerrel (só, bors, paprika, kurkuma), és csiribí-csiribá, jóllakott mindenki. 🙂
    A halfagyasztónak meg mindenképp szívélyes üdvözlet (meg még néhány csúnya gondolat) egy olyan halfogyasztótól, aki, hála neki, ma is kiélhette kreatív hajlamait a konyhában. 🙂 És mivel a sült halat a tányéron a krumplisaláta egészíti ki teljes egyetértésben, e napon is ez készült. De hogy a végeredmény még káprázatosabb legyen, társult hozzá majonéz meg savanyúuborka-kocka is. Na, ennyi kocka, mint ebben az ebédben, talán még egy kaszinóban sincs. 🙂

Forrás: hirmondo.ro