2015-04-02
SzakÁ(rus) Cs(illa)
Ötlet híján, szét szoktam nézni a hűtő-kamra-pince bermudai háromszögemben, ahol ugyanis (a változatosság kedvéért) nem eltűnnek a dolgok, hanem előtűnnek. Mindig a szemembe ötlik valami, amit esetleg meg lehet sütni, főzni. Most például egy üveg lecsóféleség ötlött, és ebből lett az ötlet. Ami egyébként csak azért féleség, mert zöldparadicsommal készült. T.i. Gyergyóban, szabad levegőn, maximum zöldparadicsomot lehet érlelni (plusz 3 db. pirosat, hogy mégse lehessen rám fogni a háryjánoskodást 🙂 . De sebaj, a zöldcsütörtökhöz passzol a zöldparadicsom. Gazdagítva egy kis darált hússal, meg is született a Bolognese à la Gyergyó fantázianéven futó ebédünk. Ráadásul makarónival, amit előfőztem még a tegnap, amikoris túrós makaróni készült. Lévén, hogy a lobogó vízbe túl sok makaróni vetette bele magát (valami öngyilkossági hullám söpörhetett végig rajtuk, vagy csak szimplán fáztak), maradt belőle mára is. Kissé felmelegítettem, hogy meredt tagjaikat kiegyenesíthessék, majd összekevertem a lecsóval.