SzakÁ(rus) Cs(illa)

Tekercs

    Habár inkább csak hullám. Mármint nem az enyém, szerencsére! 🙂 Az történt ugyanis, hogy túlságosan kisméretű tepsiben sütöttem a piskótát, így, mivel a fizika törvényei gátat szabtak az oldalirányú terjeszkedésnek, felfelé nőtt, ami egyébként egy piskóta szempontjából sohasem hátrány. 🙂 Hacsak… nem szeretnénk feltekercselni! Tehát jelen esetben, mégiscsak az. Ezek után az is szép tőlem, hogy (egy vizes törlő segítségével) sikerült felvetetnem vele ezt a formát.
    Az alapanyagait (4 tojás, 15 dkg cukor és liszt, egy kávéskanál sütőpor) egyszerre kell összekeverni (semmi habverés külön?!), ezért aztán teljes szkepticizmussal álltam a dolgokhoz, annak ellenére, hogy (talán) nem vagyok egy szisztematikus kétkedő (kérkedő?!). 
    És, íme, a végeredmény! Megspékelve egy kis eperlekvárral és tejszínhabbal. Megér egy egyperces csendes tisztelgést. 🙂 Habár részemről, Beethoven, sokkal többet! Ma, munka közben, épp a 3. szimfónia volt soron (Eroica, a kedvencem). Már csak azért is hálásak lehetünk neki, hogy, amit élete végén, az örökös csendben hallott, azt sem volt rest papírra (kottára) vetni! Nekünk! És, hogy saját fülünk ezt képes befogadni! 
    Ugyan, mi ehhez képest egy piskótatekercs? Kényeztető táplálék a gyomornak. Míg egy jó zene, mindig is a legfontosabb tápláléka marad a léleknek. 🙂

Forrás: hirmondo.ro