SzakÁ(rus) Cs(illa)

Gasztronómiai gyergyóikum: Túrós puliszkagombóc, a bócuj

    Erdőn lakó, erdőt járó emberek eledele volt. A tűzhelyet is helyben készítették, természetes alapanyagokból, úgymint: egy nagy kőlap (lehetőleg gránit, mert az jól bírja a hőséget, mondták 🙂), és négy kődarab (tűzhelylábnak). Puliszka főtt rajta, majd miután kihűlt, öklömnyi gombócokat formáztak belőle, melynek közepébe juhtúrót rejtettek. Ezeket a még mindig forró kőre téve addig forgatták, míg megkeményedtek, és pirosra sültek. Addigra a túró is szépen megolvadt benne. Vöröshagymával fogyasztották.
    Mindebből a tűzhelykészítést elhagytam, de csak azért, mert a kőtani ismereteim nem terjednek az erdei gránitlapok felismeréséig. 🙂 No, aztán meg is bántam, mihelyt rájöttem, hogy a kerámialapra égett puliszkát milyen nehéz lepucolni! 🙂 A gombócok kissé formátlanok, kissé szétesettek, de a mienk! 🙂

Forrás: Székely Kalendárium