SzakÁ(rus) Cs(illa)

Rizságy

    Ágyat vetettem, néhány gombának is, merthogy ilyen esős, hideg időben mi mást tehet az ember? Alszik egy jót (habár bevallom, az olvasást jobban kedvelem, de gondolom, egy csiperke már kevésbé 🙂). Ami meg jó az embernek, az legyen jó a gombának is, ne válogasson, elvégre, mint biológiai egyed, sokkal alacsonyabb szinten van. Sőt, örüljön annak is, hogy a hűtői hidegből melegebb éghajlatra távozhatott, a sütő irányába. Talán nekem sem ártana felkerekedni, megcélozván az erdő sűrűjét, hátha valahol megtalálom a mézeskalács házikót, ahol is gazdája jó pénzért engem is bevet egy kis időre a kemencébe. 🙂 Napsugár tündér megjelenését ugyanis hiába várom.
    Kedves testvéréről, Tavasztündérről meg ne is beszéljünk, szerintem még valahol az Indonéz-szigeteken üdül, mojitót kortyolgatván a forró napsütésben. 🙂 Nem voltam rest, megnéztem, ott most 28 fok van. Pluszban, nem mínuszban, mint errefelé. Erre mondják aztán, hogy éhes disznó makkal álmodik. 🙂
    Visszatérvén a gombára, kukoricás, fokhagymás rizságyra fektettem, persze, miután megtöltöttem a következő vegyülettel (nem kémiai, konyhai!): sonka, sajt, paprika, zöldhagyma, só, bors. Mindezen összetevők pedig apró kockákra vagdosva kapaszkodtak egymásba, hogy egy kalapnyi kis helyen minél többen elférhessenek. 🙂 A jó meleg hatására végezetül meg szépen egymásba olvadtak.

Forrás: hirmondo.ro