SzakÁ(rus) Cs(illa)

Szabó Bálint igazgató úr és a telefonhírmondó

    Egy korombéli személyt bajosan hoz lázba egy Bálint-nap, pláne, ha életem kétharmadában annyit tudtam róla, hogy az iskolaigazgatóm, Szabó Bálint (meg egyéb e névre hallgató személyek) neve napja. 🙂
    Manapság meg inkább csak szomorkásan elmélkedem azon tény fö­lött, hogy hova jutottunk (arról nem is beszélve, hogy merre tartunk)! Mi rejtőzik a vérvörös szívecskék csillogó napjának felszíne alatt? Szeretet vagy elvérzés? Ezen időszakban akut hányingerrel küszködve, látványosan kerülök mindenféle szíves dolgot (azért szívességet tenni még hajlandó vagyok 🙂), ezért ne is várjon tőlem senki szív alakú tükörtojást és csókolózó gerlepárt a tányérra. 😉 Amúgy meg, február 15-én egy számunkra sokkal fontosabb eseményre emlékezhetünk: 1893-ban ezen a napon kezdte meg működését a Telefonhírmondó. Puskás Tivadar találmánya tulajdonképpen egy hangosújság volt. A hírközlés mellett az előfizetőket tudósították a tőzsdei árfolyamokról, valamint operát és hangversenyeket is közvetítettek. Aztán persze a rádió születése napja, egyben hírmondónk hősi halálának napjává vált. 🙁
    Jó ünnepelni és emlékezni, pláne ilyen verőfényes, tavaszias napon, mikor az ember már reménykedve tekint a kikelet fele. Egy ilyen nap erőforrás a léleknek. Tudom, tudom, több az élet tápláléknál, de ennyi év, no meg számbelileg sokkal kevesebb gyermek mellett, az ember azt is megtanulja, hogy táplálék nélkül mégsincs élet. 🙂 Ezért, kikelet ide vagy oda, ki kellett találnom, mi is legyen azzal a fránya sárgaborsóval, ami békésen fürdőzött már egy ideje egy tálban. Szerencsére, az ilyen tavaszi hangulat erősen innovatívvá tesz, ugyanakkor hajlamos vagyok közbenjárni új házasságok létrejötténél. Így kelt egybe a borsó a savanyú káposztával, kevésbé pompázatos körülmények között, egy kuktában. 🙂 Végül még sült füstölt kolbász is került mellé a tányérra.

Forrás: hirmondo.ro