SzakÁ(rus) Cs(illa)

Űrmese

    Ma ötvenhat éve indult Föld körüli útjára az az űrhajó (Vosztok–1), melynek fedélzetén egy emberi lény tartózkodott, éspedig Jurij Gagarin őrnagy. Hasonló élményben előtte, csak egyetlen, bolygónkról származó élőlénynek, Lajka kutyának lehetett része, egy 1957. november 3-án fellőtt műholdon (Szputnyik–2). 🙂 Ezáltal a Szovjetunió két rendben is győzedelmeskedett az Egyesült Államok fölött, abban a nem hivatalos (de annál inkább véresen komolyan vett) űrversenyen, amelyet a hidegháború egyik fejezetének is tekinthetünk.
    A Szovjetunió az első űrrepülést a kommunizmus felsőbbrendűsége bizonyítékának tartotta (Gagarin megkapta a Szovjetunió Hőse címet), e tényt kétségbe vonva, tiltakozásként,1969-ben egy amerikai űrhajós, Neil Amstrong kis lépéseket tett a Holdon. Ami ugye, nagy lépés volt, az emberiség számára, de egyúttal, mintha ebben mindnyájan oly annyira megfáradtak volna, hogy itt ráérősen meg is álltak. Azóta is, csekély 45 éve, űrsétákat maximum álmunkban tehetünk, esetleg tudományos-fantasztikus filmekben élvezhetünk. 🙂 Ezért aztán néha enyhe szkepticizmus bujkál bennem (elnézést, bocsánat, stb.) e témával kapcsolatosan. Ünneprontó mégsem szeretnék lenni, így egy gyenge keksztortát mégiscsak összemesterkedtem, mindezt megünnepelendő. 🙂
    Krém: mascarpone, keverve ugyanolyan mennyiségű csokikrémmel, mellyel sima, háztartási kekszeket ragasztgattam össze. Készítettem kávét, loccsantottam bele kávélikőrt, belemártogattam az összeragasztott kekszeket, majd ezekből megint kettőt-kettőt tapasztottam össze. Felállítgattam egy tálcára, katonásan, egymás után, két sorban (mégiscsak hidegháború a téma 🙂), majd az egészet körbekentem a maradék krémmel.
    Mindezzel a 25 éve elhunyt író, Isaac Asimov előtt is tisztelegnék, aki egyszemélyben volt kicsit orosz, kicsit amerikai, de legkiváltképp a tudományos-fantasztikus irodalom nagymestere. 🙂

Forrás: hirmondo.ro