SzakÁ(rus) Cs(illa)

Tavaszi kiskertem zsengéi: Egres

    Ha kénytelenek vagyunk évente hat hónapot zord hidegben (bevallom, néha kevésbé zord, de csak azért, mert besegít a globális felmelegedés, ez meg ugyancsak elfogadhatatlan) tölteni, mindenki számára érthetővé válik nagymértékű fény-, meleg-, és vitaminigényünk. Ezért, mikor végre megérkezik ide is a hőn várva-várt tavasz, kiéhezetten vetjük rá magunkat az első friss, harsogó, hersegő, lédús, illatos, színpompás, vitamindús zöldségekre, gyümölcsökre, melyek természetesen kicsiny kertünkben teremnek. 🙂
    A rebarbara első rügyeinek kibukkanásától már hivatalosan is kijelenthetjük: Tavasztündér legyőzte Télapót (már, ha élhetek ezzel a képzavarral 🙂). Nem csoda, hogy ez alkalomból kapnak is tőlem néhány csókot csodálatosan duci fejecskéikre (mármint a rebarbarák). Persze, azon reménnyel telve, hogy a szomszéd épp másfele jár, és nem azon pukkadozik egy fa mögött, hogy én mily kecsesen hasalok a rebarbara lábainál (jelen esetben fejeinél). 🙂

Egres

    Az egres (grossularia), a kertek legkorábbi gyümölcse, igénytelen, hideget jól bíró növény, mely a legváltozatosabb népies nevekkel büszkélkedhet: köszméte, piszke, büszke, pöszméte. Használják a gyógyszeriparban is, a háziasszonyok meg levest, mártást, gyümölcssajtot, kompótot, dzsemet készítenek belőle. Tartalmaz A-, C-, D-vitamint, káliumot, kalciumot, foszfort. Nagymértékű fogyasztása a benne található nyomelemek miatt is igen ajánlott. A népi gyógyász szerint köszvény-, vese- és hólyagbántalmak esetén segít. Ha esszük. 🙂
    Egresleves: mihelyt az egresbokrom már csodás, piciny egresszemkezdeményeket hajt, boldogan tervezgetem az egresleves beiktatását étrendünkbe, ugyanis nagyon szeretjük. Két jó marék egres, fél tasak, megfőzött tejszínpudinggal dúsítva, csodás metamorfózis nyomán, rögvest felveheti az egresleves nevet. Kerülhet bele (társaságnak) néhány alma, cukor, citromfű, csipetnyi só és fahéj. Másik nagy kedvencünk az egresmártás, sóbafőttel és petrezselymes újkrumplival. És, ha még mindig maradnak dundi szemek a bokron, azt én önfeláldozóan lelegelem. 🙂

Forrás: kalendarium.ro