SzakÁ(rus) Cs(illa)

Tavaszi érzések, nyári emlékek

    Palántamajálist tartottunk, mely címszó alatt olyan baráti gyülekezés értendő (Ajándék, csere és kaláka Gyergyóban), ahol fölösben levő kis növénykéink csereberéjét ejthettük meg (és jelzem, következik a Tavaszi rongyrázás 🙂). Nagy megnyugvással tértem haza, ugyanis ezennel pótolhattam a téli fagyok bántalmazásai által végső álomba szenderült citromfüvemet, nélküle meg ugyebár egy komoly konyha semmiképp nem tarthatná fenn működését.
    Mai levesem sem nyerhette volna el nélküle azt az ízvilágot, mellyel a tökéletes felé kacsingatok, kisebb-nagyobb sikerrel. Akad még benne rebarbara, ami rövid idő alatt oly dundira érlelte önmagát, hogy kénytelen voltam megritkítani sorait. 🙂
    A levest magát málnalevesnek nevezném, sok-sok fagyott málnaszem-alappal. És itt léphet be a történetbe a nyári emlék, ugyanis, ha málnát látok, kétoldalt ott szorong mellette a csalán és a szúnyog (vagy én tőlük?!). E képből persze teljesen nyilvánvalóvá válik származási helye, ugyanis bevásárlóközpontok hűtőiben esetleg fagyos eper és meggy övezné. Szedése így bizonyára sokkal egyszerűbb lenne, de távolról sem annyira kalandos. 🙂 Az ízéről pedig még nem is beszéltem!
    Egyébként gyümölcsleveseim alapja mindig egy puding, tejszín, esetleg vanília ízesítéssel, ebbe kerül aztán a névadó gyümölcs, meg egyéb ízfokozók, jelen esetben rebarbara és citromfüves porcukor. Fogyasztáskor élvezeti fokozóként adhatunk melléje babapiskótát. Hátránya, hogy mi ugyan fogyasztjuk őt, ő minket ellenben nem 🙂

Forrás: hirmondo.ro