SzakÁ(rus) Cs(illa)

Mikszáth levese

    Úgy tartják, hogy a palócleves nem egy palócföldi falusi konyhában látta meg a napvilágot, hanem a híres pesti István Főherczeg szálloda menüjén tűnt fel, egy szép nyári esten (ez utóbbit ugyan csak én gondolom, azon megfontolásból, hogy csakis friss zöldpaszulyt használhattak elkészítésénél, egy ilyen puccos helyen 🙂).
    A nagy palóc, Mikszáth Kálmán tiszteletére kreálta Gundel János, a nevezetes gasztronómiai dinasztia alapítója. Mondanom sem kell, igencsak jól sikerült alkotás lett! 🙂
    Mostanság én is gyakorta iktatom ebédi menüm listájára, főleg mióta zöldségeskertem díszei, a paszulytövek szakadatlanul ontják termésüket. Aztán, mikor egy kis csontos bárányhús is vetődött konyhámba, kérdés sem férhetett hozzá, hogy mikszáthi élvezeteknek nézünk elébe. 🙂 Sajnos, igen gyorsan, már csak utána.
    Elkészítéséhez nem szükségeltetik magasabb egyetemi végzettség, mint mondjuk a lecsúszott kémiaprofesszorok metamfetamin-főzéséhez 🙂, elégséges hozzá egy jó fazék és némi konyhai rutin. A húsból pörköltet főzünk (zsírral, hagymával, pirospaprikával), melyhez társul majd a kockára vágott krumpli és a zöldpaszuly. Babérlevéllel, őrölt köménymaggal és tejföllel tesszük ízesebbé. Még tartalmasabbá tehetjük, ha a tejföllel habarást készítünk, majd a levesbe csurgatjuk. Igen finom marhahússal is, habár azzal készítve, számomra már gulyásleves érzetet kelt.

Forrás: hirmondo.ro