SzakÁ(rus) Cs(illa)

Pácban

    Valószínűleg említettem már, hogy a minap akkora energia-befektetéssel nyírtam a füvet, hogy megszakadt bele a meniszkuszom (ami egyébként egy porc az emberi térdben) 🙁. Nosza, rekordsebességgel el is jutottam egy székelyudvarhelyi műtőasztalra, ahol jó ideig, csendes magányban, békésen mélázhattam egy ablakon beintegető fenyőág társaságában, teljes nyugalomban leledzve, hogy míg nincs zsibbasztás, nincs műtét sem. Aztán már megijedni sem volt időm, mert egyszer csak kivágódott az ajtó, betódultak vagy 15-ön és mindenki serényen tevékenykedni kezdett 🙂 . Ebből a zsibbasztást, mondjuk, egészen jól érzékeltem, meg premier plánban végignézhettem, hogy az orvos mily nagy precizitással (lábfejemet megragadva) ecseteli végig a lábam jóddal. Mire befejezte, teljesen pácoltcsülök-formát öltött, melyet azóta is igen-igen kívánva, ma végre el is készítettem. 🙂 Persze, nem jódot használtam, hanem 8 gerezd reszelt fokhagyma, 2–2 jó nagy teáskanál mustár és csípős piros arany, 3 kanál olaj, 1–1 teáskanál őrölt kömény és feketebors keverékét. Ezzel aztán jól megmasszírozva csülkömet (nem a sajátomat! 🙂), éji pihenőre a hűtőbe vonult. Másnap lassú tűzön megsütöttem, és párolt káposztával jóízűen elfogyasztottam. 🙂 Nagyon finom krumplival is, csak most azt sem árt szem előtt tartanom, hogy épp hány kilóval ereszkedem a pácolt lábamra. 🙂
    Amúgy a jód már lekopott a lábamról, az eltávolított meniszkuszdarabomnak máig hiányát érzem, a füvet pianóban nyírom, és ha megint megtanulok normálisan járni, leiszom a meggyről az alkoholt. 🙂

Forrás: hirmondo.ro