SzakÁ(rus) Cs(illa)

Tavaszi keksz

Ha az ember leányának süteményes doboza, és növésben levő fiúgyermeke van, jó ha megtanulja, hogy a belső űr kitöltésére (mindkét esetben) igen jó megoldás a keksz. A dobozban jól eláll a keksz, pláne ha a gyermek távol van az otthonától. Egyébként is jól állna, ha el nem fogyna. Ugyanis nálunkfelé is ismert a fogyasztói társadalom fogalma, csak kissé leredukálódott a termelés–fogyasztás körforgására: anya termel, gyermek fogyaszt. Elosztás meg csak akkor van, ha mindkét gyermek jelen van 🙂.

​Aztán ilyen szép tavaszi időben anya egyértelműen tavaszi kekszet termel, pitypangmézzel és citromfűvel, ugyanis a nap mottója: egészség, illat és önellátás. Mézzel már elláttam magam, citromfűvel is (mióta elültettem), amely egyébként szerelem volt első látásra (szaglásra). Kekszünk összedolgozása a megadott összetevők sorrendjében történik: 3 csésze liszt, 1 csésze vaj (amit az egyszerűség kedvéért átkonvertáltam egy darab vajra), 3 tojás, 1 csésze méz, 1 ek. tej, 2 tk. citromlé, 1 marék apróra vágott citromfű. Itt jegyezném meg, ez is egy mérlegmentes konyhára komponált recept 🙂. Az ipari formatervezésre már kevesebb idő jutott, ezért a nyersanyagból kis golyóbisokat gömbölygettem, melyeket aztán a tepsiben egy kanállal, nemes egyszerűséggel lelapítottam. 10 perc és 190 fok után pedig megszületett a tavaszi keksz.