SzakÁ(rus) Cs(illa)

Szilvás lepény

    Az idei tavaszi napéjegyenlőség után a Hold úgy döntött, hogy március 31-re gömbölyödik teljesre. Ez azt is jelentette, hogy másnap, vagyis április elsején máris húsvétozhattunk, mivel ez volt a holdtölte utáni első vasárnap. 
    Szerencsére csak az időjárás viccelt meg, némi hűs szelek szárnyán szálló havas esőkkel. Ennél sokkal rosszabbul jártak a Magyarország nyugati végein lakozó testvéreink, akik a szintén április 1-re eső húsvéton, 1945-ben, a Tavaszi ébredés nevű hadműveletet kellett túlélniük.  Az orosz haderők elől távozó német és az érkező szovjet csapatok hidakat, épületeket robbantottak, ennek esett áldozatául a zalaegerszegi állomáson továbbszállításra várakozó sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum sok értékes darabja. A nagykanizsai Ferences Rendház évkönyve szerint: „Húsvét vasárnapján megtörtént a megszállás. A pince tele hívekkel (cirka 340), ott voltak a szentmisék a délelőtt folyamán, míg ezen idő alatt az istálló melletti falnál felállított ágyúkkal a német menekülő hadsereget ágyúzták! Órákon át ágyú, pergőtűz volt.”
    Mi e csendes, meleg lakban, békében pihenve ünnepelhetünk, a hétköznapok lótás-futásából kiszakadva, nyugalomban elmélkedhetünk, afelől, hogy honnan jöttünk, merre tartunk, és az irány megfelelő-e, hogy végül oda érkezzünk, ahova szeretnénk. 
    Gondolataim szabad folyásában pedig igen nagy segítséget nyújtott a szakadó eső moraja, a kellő helyeken roppanósan ízes szilvás lepény (10 dkg vaj, 12 dkg cukor, 2 tojás, 1 tk sütőpor, 20 dkg liszt, 1 pohár tejfől, 2 deci tej, csipet só, 180 fok, 30 perc  ), és a tonikba keveredett csöppnyi gin is. 

Forrás: hirmondo.ro