SzakÁ(rus) Cs(illa)

Fagyasztás és fogyasztás: Salátás paszulyleves

    Mai, modern világunk legháziasabb háziasszonyai is egyre kevesebbet foglalkoznak téli eltevésekkel, melyet már csak kapásból is, két nyomós okkal magyarázhatok. Elsősorban, a munkahelyén megfáradt, dolgozó nő, hazatérvén csöndes (!? ) lakába, távolról sem érez elengedhetetlen késztetést, hogy nekiessen a zöldség-, és gyümölcspucolásnak, netán a tűzhely melletti többórás álldogálásra, kavargatásra, mindaddig, míg a lekvárt, savanyúságot megvásárolhatja, kedvező, meg még kedvezőbb árfekvésben (mondjuk ez rám pont nem jellemző, de talán szerény személyem az a kivétel, aki erősíti a szabályt ). Aztán, mivel a technikai vívmányok terjedésével, egyenes arányban nőtt a birtokolt javak száma, majd minden konyhának tartozékává vált egy fagyasztóláda. A fagyasztás pedig mára az egyik legkorszerűbb tartósítási eljárássá vált, melynek megint csak két nyomós oka van. Az egyik az eltevési művelet gyorsasága, leegyszerűsödése. A másik: a hagyományos módon, főzéssel tartósított zöldség- és gyümölcsfélék mindenképpen veszítenek eredeti zamatukból és vitamintartalmukból, a fagyasztással eltettek viszont nem (annyit ). Ezért aztán én is elkötelezett híve és örök szerelmese vagyok fagyasztószekrényemnek. Tavasztól őszig, hangyaszorgalommal gyűjtögetem a gyümölcsöt, zöldséget, gombát, tudván, mely élelmiszer alkalmas frissen fagyasztásra, mely meg nem. Kivétel például az egész tojás, a hagyma, a retek, a fejes saláta (megboldogult friss háziasszony koromban lefagyasztottam nyersen, kiolvadván lett is belőle valami algaszerű trutymó ), joghurt, tejszín, netán bármi, ami üvegben van tárolva. Ezeket inkább előfőzöm. A kis hibernált csomagocskákból aztán a fagyos téli napokon pici nyarat varázsolhatok konyhámba. Illatot, érzést, ízeket.
    A továbbiakban bemutatnék néhány eledelt, melyekben a közös elem: valamely fagyott kincsem.

    Salátás paszulyleves

    Salátás leveseim (mert van több fajta is) előkészületei tavasszal kezdődnek, éspedig a salátamag elültetésével.  Mikor jókora fejeket növesztenek, leszedem az összeset, megmosom, széles csíkokra vagdosom, és nem kis mennyiségű, pirított szalonnakocka társaságában megdinsztelem őket. Dobozokba adagolom, és lefagyasztom, majd egy szép téli délelőttön belepottyantom (amúgy fagyosan), például a majdnem kész paszulylevesbe. Ami szépecskén, áztatott szemespaszulyból, és a füstölt húsneműek családjának valamely tagjából (ajánlólevelet mindenképp a csülöknek adnék ) fődögél. Ily módon, paszulylevesünk, salátával gazdagodva, Küküllő-menti variációvá alakul. Ahol egyébként jó sok salátát termeszthetnek! Mert szemmel láthatóan, nem csak a salátalevesbe főznek salátát, hanem a paszulyba is.  Levesünkbe kerül még rántás is, és habár az eredeti paszulylevest tárkonnyal ízesítem (meg persze ecettel és cukorral, a verhetetlen párossal), ebbe kaprot teszek, meg tejfölt.