SzakÁ(rus) Cs(illa)

Mille-feuille, az ezerlap

    Mille-feuille franciául cickafarkkórót jelent, ellenben ugyanezen a néven illetnek egy növényi száraz szárrésznél jóval finomabb süteményt is. 
    Természetesen erről lesz szó, habár csöndesen megjegyzem, ugyanannyi erővel írhatnék a cickafark jótékony hatásairól, mint a mille-feuille nálam jól bevált receptjéről, ismereteim mindkét témában egy szinten mozognak.  Tudni kell, hogy ezt a süteményt házilag elkészíteni igencsak merész vállalkozás, lévén szó leveles tésztáról, ráadásul annak is az inverz (már diákkoromban az egyik visszatérő rémálmom az inverz függvények megoldása volt ) formájáról.
    Ebbe nem is mélyednék bele túlságosan, inkább a könnyített verziót osztanám meg, ami fagyasztott, készen kapható leveles tésztára épül. Melyet nyújtás, vajjal kenegetés, porcukorral szórás, méretre vágás, dermesztés után kezdünk sütni, 180 fokon, mégpedig úgy, hogy a sütési idő felénél (10 perc), valamely nehezék segítségével gondoskodunk arról, hogy tésztánk a továbbiakban már ne terjedhessen függőleges irányba (ezt még gyakorolnom kell ). Ezután következhet a krém betöltése, mely szerepben eredetileg a cukrászkrém (vaníliás) tűnik fel, de ezt persze variálni is lehet. Ma például citromkrémet nyomtam a lapok közé, és süteményemet csak egy emeletesre építettem, mert statikailag így is a pisai ferde toronyra hajazott. 

Forrás: hirmondo.ro