SzakÁ(rus) Cs(illa)

Marchal-máj

    Hangzatos nevét Marchal József (1832–1914) szakácsmesterről kapta, aki III. Napóleon udvari konyháján tanult, a német császár, az orosz cár, és főhercegek konyhamestere volt.
    A máj, a pirított szalonnaszeletek zsírjában sül, miután megáztatta magát (persze az én segítségemmel ) fokhagymás tejben. Sültek még hagymakarikák, azon meggondolásból, hogy ártalmára semmiképp sem válnak a kompozíciónak, és gyomrunknak.  A körítés rizs, és mivel mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van, jelen esetben rizsünk céklakalap-levevéssel fogadja a gratulációkat. Aki pedig a céklát nem szereti, fogyaszthat egy kis kovászos uborkát. Mert ízlések és pofonok ugye nem egyformák, és fő a változatosság.
    Ha netán akad olyan személy, aki a rizst nem szereti, eheti a májat párolt zöldségekkel. Ehhez először is veszünk zöldségeket (hagyma, paprika, murok, gomba – fajilag persze nem zöldség, de a barna illik a zöldhöz –, zöldborsó és kukorica), felszeleteljük julienre (a borsót, kukoricát nem), ami ugye magyarul Gyula, de konyhai berkekben csakis a francia változat használatos.  Szóval, murkot szeletelgetsz gyufa méretűre, közben meg, hogy ne unatkozz, végiggondolhatod, hogy azért vagyunk-e a világon, hogy valahol otthon legyünk benne? Mivel mindezen otthon gondolkodunk, máris bebizonyosodott az állítás igazsága. 

Forrás: hirmondo.ro