SzakÁ(rus) Cs(illa)

Meggy

    Azt a gyümölcsöt, amely bírja a fagyasztást (mindenféle fakszni nélkül), a főzést és az aszalást, meggy néven anyakönyvezték. Bizton állítom például, hogy az aszalt meggy finomabb a mazsolánál! Süteményekbe nem is sikerül eljutnia, mert kiszemelgetjük a tasakból, minimalista desszert gyanánt.  Mivel idei évünk kiváló meggyhozammal dicsekedhet, már oda jutottunk, hogy a lopkodó madarakat nem hessegetjük el a fáról, hanem lelkesen invitáljuk, hogy legyenek oly kedvesek, fogyasszák el a maradékot a messzire nyúlt ágvégekről. 
    Eltevési sorrendünk a következő: meggyszedés, mosás, magozás, cukorral érlelés a napon, végül nyakon öntés (még nem nyakon leöntés! ), alkohollal. Következő adag: szedés, mosás, magozás, lecsepegtetés, dobozolás, fagyasztás. Ebből készülnek majd télen a ínycsiklandó feketeerdő-torták. Utolsó adag: szedés… és főzés. Meggyszem formájában mennek a fazékba, de, egy botturmix hatásos közreműködésével, meggyzseléként érkeznek az üvegekbe. Ami aztán nagyon finom jégkrémmé is válhat: egy üveg zselé + egy doboz görög joghurt elegyeként, jégkrémformában fagyasztva. És ha mindezek után még mindig maradt meggy a fán, főhet belőle azon frissiben, frissítő meggyleves, a megszokott gyümölcs&puding (tej, citromlé, cukor, só) keverék formájában. 

Forrás: hirmondo.ro