SzakÁ(rus) Cs(illa)

Halfasírt

    Se szeri, se száma azon fogadalmaimnak, hogy soha többé nem veszek hűtőpolcokon újonnan felbukkant, ismeretlen fagyasztott halfilét, aztán mindig megszegem, és így utólag irtó szépeket gondolok a csomagolóról. 🙁
    Így jártam ma is, és így lett a halfiléből halfasírt, ami nem egy káprázatos pályafutás egy filének, de szükség törvényt bont alapon, no meg mivel ebéd kellett a családnak (annak pedig minden tagjának), szaporodásra kellett bírnom valahogy. 😊 Ugyanis olvadás után a vaskos halszeletek igencsak satnyává változtak, kiizzadván magukból annyi vizet, hogy azóta is azon töröm a fejem, hogyan sikerülhetett ennyit megitatni velük (velem meg ennyi drága jeget vetetni 🙁 ). Ezen szeletecskék kis segítséggel halkockákká alakultak, melyek összevegyülvén hagyma-, fokhagyma- és szalonnakockákkal, tojással, prézlivel, fűszerekkel, némi sülés után, csodás fasírtalakot öltöttek. Sült krumplihasábok körítésével meg végül is igen finom ebéd kerekedett. 😋
    A halfagyasztónak meg ezúton egy szívélyes üdvözlet, egy olyan halfogyasztótól, aki, hála neki, ma is kiélhette kreatív hajlamait a konyhában. És habár a jégpáncél egyre becsesebb, ti. igencsak fogyatkozik a sarkokon, ezt igazán adhatná egy kicsit olcsóbban. 🙁

Forrás: hirmondo.ro