SzakÁ(rus) Cs(illa)

Aljaságok

Ami nem összetévesztendő az aljassággal! 🙂 Azt mondják: sok beszédnek, sok az alja, de tudvalevőleg a kivétel erősíti a szabályt! Nagy melegben a söröskancsó aljával szembenézni nem egy felemelő pillanat, ugyanakkor a tányéron a disznó hasának jól megpirult aljával, már annál inkább. Fokhagymás, mustáros pácból még nagyobb pácba került, mármint, ha egy 200 fokos, szűk helyet annak nevezhetünk. Egyébként, ha csak egészségileg akartam volna ártani neki, akár egy szoláriumtepsibe is fektethettem volna, de itt nemcsak a bőrpirulás volt a cél. Indultak utána gombafejek is, túróval és szalonnával, ha már lúd (disznó), legyen kövér alapon. A krumplipüré meg, az amúgy nemsokára hervadásnak induló hagyma zöldekkel gazdagodott, színben és ízben egyaránt. És még mindig egy kis cékla, mert fizikai erőnlétem hanyatlásnak indult (a szellemit meg ne firtassuk!) Hadd fresh-üljek. 🙂