SzakÁ(rus) Cs(illa)

Kaszás leves

Illett főznöm, ugyanis kaszáltam. Félreértés ne essék, nem elektromos fűnyíróval, amivel végig szoktam borotválni udvarunkat, hanem igazi, fanyelű, fémélű kaszával. Inaim rendben, füvek élete ellenben derékba törve. Gondolom ők (mármint a füvek), no meg János bá’, nincsenek annyira elragadtatva, ha kaszát látnak, miként én. És a kasza sem lesz, ha legközelebb meglát engem, ugyanis alattomos kövekkel való találkozása nem vált előnyére. Nagyon érdekes élmény volt, éljenek a hagyományok, veszek is egy kaszát! Aztán majd viszek magamnak a mezőre kaszás levest. Ami a levesek családjának egy táplálóbb egyede (node annak is kell lennie, ahhoz, hogy fogyasztójának kellő ereje legyen a székely tajcsi mozdulatok egész napos ismétléséhez). Általában sonkaléből főzik, de lehet egyéb füstös dolgokból is. Jár bele krumpli, hagyma, babérlevél, megfelelő sűrűségét pedig az eresztéktől nyeri el, ami ugyebár tejföllel összekevert liszt. Ma ellenben én két receptet kevertem össze, és ereszték helyett inkább laskát főztem bele. Aztán pici ecettel ízesítettem.