SzakÁ(rus) Cs(illa)

Zellerkrémleves

    Sokan abban a meggyőződésben élnek, hogy egy háziasszony élete a béke szigetén csordogál, miként egy csacsogó kispatak, a fenyvesek védelmező lombjai alatt. Ellenben, mint érintett személy, kijelenthetem, vívunk mi mindennapos csatákat is – szúrás, vágás (a szó szoros értelmében) –, és akkor még nem is említettem a pszichológiai hadviseléseket, melyeket finnyás gyerekek ellen folytatunk.
   Ma éppen egy zellerfejet szúrtam le, amit később fel is négyeltem. Habár a csata nem volt véres, a vesztes sem került várkapura kiszegzés által (mint oly sok szerencsétlen előd, nevezetesen Koppány vezérünk, a sólyi csata után), mégis kénytelen voltam erőszakosan fellépni, ugyanis nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy egyben maradjon.
    Levest főzni belőle pedig sokkal hatékonyabb (idő, energia szempontjából), ha szeletekre van vágva. Feldaraboltam még egy hagymát, egy murkot, és több cikk fokhagymát. Tettem volna a levesbe krumplit is, de mivel elfogyott, beugrott helyette a liszt. És tejföl, a végén.

(Forrás: hirmondo.ro)