– magyar protestáns –

„A XVII. századbeli mozgalmakban Váradi Horváth Menyhért két fiával Erdélybe menekült miután protestáns vallásra tértek át s birtokaik elkoboztattak. A család czimere hármas dombon álló daru, mely jobb lábában követ s csőrében halat tart.” (www.arcanum.hu)

    Az 1858-ban született dédnagyanyám, Adorján Lászlóné Horváth Cecília, eme Menyhért kései unokája, ki a vallás fontosságának tudatában a héjjasfalvi református lelkésszel kelt egybe. Családom e jó szokáshoz azóta is ragaszkodik, elmondhatom hát, hogy déd-, nagy- és édesapám (meg még egyéb oldalági rokonok) is a lelkek pásztoraként élte életét, ezzel valószínűleg túláradó örömöt szerezve a felhőről láblógatva letekintő Menyhértnek.  És, hogy eleget tegyünk a nemzetnek, a vallásnak és a címernek, álljék alább Bornemissza Anna (bár nem ő írta, de neki ajánlották) magyar módon főtt pisztrángjának leírása:

   Bár az elvek azóta ugyan változtak, a gyakorlat sajna nem annyira, nekem (és a savszintemnek) mégiscsak soknak tűnik a borral és ecettel való feleresztés, de a megadott alapanyagok arányos keverésével egy új(vagy inkább régi )fajta, ízletes halételt üdvözölhetünk asztalunkon. 

   Végezetül még egy apró adalék, Rumpolt tollából: „mivel nehéz és bajos tiszt bíztatott őréá, a szakács annál inkább becsületes, tekintetes, igaz, hív, egészséges, tiszta, szorgalmas, Istenfélő légyen. Ha pedig a szakács megöregedvén nem győzhetné jól a dolgot, egy szép, tiszta, ifjú szakács légyen mellette.” Úgy legyen!  Adjon ugyanakkor a Jóisten egy olyan új évet, melyben a szeretetet és az ölelést rehabilitálják, a félelmet és haragot pedig tova űzik.

Forrás: hirmondo.ro