Berszán-Árus Csilla

Grenadiermarsch, avagy gránátos kocka

    A képzeletbeli utazás nagy előnye, hogy fittyet hányva a repülő-, vonat- és autóbusz-társaságoknak, visszatérve Amerikából a jó öreg Európába, máris Bécs utcáin sétálgathatunk. Rokonom ugyan itt nem él, ellenben itt lakozik egy olyan barátom, kinek minőségbelileg igencsak sokat köszönhetnek az ételeim és ezek fotói. 
    Bécs leghíresebb eledelei a Tafelspitz (főtt marhafartő), a Herrengulasch vagy fiákergulyás (omlós marhapörkölt – magyar eredettel -, tükörtojás, pirított kolbász összetevőkkel), a Knödel mit Ei (zsemlegombóc tojással, böjtösebb napokra) és az elmaradhatatlan bécsi szelet (ami egyébként Milánóból származik ).
    A krumplis tészta egy osztrák–magyar monarchiai örökség. Ez időben a katonák (így a gránátosok is) gyakran laskát, főzeléket kaptak, melynek oka tán az akkori államkasszában (avagy annak hiányában) kereshető.  Habár a katonaságra egyértelműen a rend jellemző, egy lazább katonaszakács egy szép napon összeboronálván a maradék rántott krumplit a főtt laskával, egy új eledelt alkotott, mely akkora sikereket ért el, hogy azóta is él és virul (vagy pirul ).
    Elkészítését kezdhetjük szalonnapirítással, esetleg olajon is dinsztelhetjük a hagymát, melyen majd a kockára vágott krumpli fő. És, hogy túl sokfajta geometriai elemet ne keverjünk össze, főtt, négyzet alakú (ami attól lett geometriai elem, hogy van neki egy kis szélessége is ) laskát keverünk a kissé összetört paprikás krumplihoz.