Berszán-Árus Csilla

Gumbo, a New Orleans-i rizses hús

     Köret szempontjából nem épp a krumpli hazájában kellett volna lakhelyre lelnem (habár nem én választottam, de így hozta a sors, én meg itt maradtam), hanem egy jó rizsföld széli cölöpházban, ahol – nem elhanyagolható módon – a fűtésszámlám is kisebb lenne, és a lábam sem hasogatna a sok hőmérséklet ingadozás miatt. 
    Nagy szerencsémre, ha én nem is, a rizs utazhat , így annyit ehetek belőle, amennyit nem szégyellek. Noha esszenciális aminosav-összetétele miatt biológiai értéke az állati fehérjékhez hasonlítható, gyakran húsfalatkák is társulnak hozzá elkészülte folytán, ekképp pedig máris nagy élvezettel fogyaszthatjuk a rizses húsnak nevezett egytál eledelünket. 
    Ha egy továbbfejlesztett változattal is megismerkednénk, La Nouvelle-Orléans (New Orleans) városában – a minap úgyis csak Chicagóig jutottunk – egy jó kreol vendéglőt kell meglátogatnunk.
    Eredeti receptet hiába is keresünk, a gumbo (vagy jambalaya? ) olyan étel, amibe mindenki azt tesz, amit éppen óhajt (természetesen a józan ész határain belül). Alapjaiban szükségeltetik hozzá egy sötétebbre pirított rántás, a hagyma–paprika–zeller szentháromsága, és olyan húsok, meg zöldségek, melyeket ízlésünk szerint előnyben részesítünk (ma paradicsom, szalonna, csirkehús és garnéla). Meg értelemszerűen rizs.  Használható ízesítőanyagok: bors, majoránna, cayenne bors, bazsalikom, oregánó, babérlevél, fűszerpaprika, chili, koriander, fokhagyma.