Berszán-Árus Csilla

Medvehagyma

    Idei tavaszunk medve- és hagymaáldásban igencsak bővelkedik. Medvét látni nem kell már leshez kibumlizni az erdőbe, bejön ő maga bennünket meglátogatni lakóhelyeinkre, melyért rá haragudni az emberi dőreség netovábbja lenne, csakis egyesek mohóságát okolhatjuk.
    A medvehagyma konyhánkba érkeztét már nagyobb lelkesedéssel fogadjuk, üde, zöld színét a szemünk is hálásan issza a szürke hetek monotonitása után. Frissen vágott fű illatára vágyunk, a kazán füstje és kátrányszaga helyett madárdalra és pitypangsárgára, de sejtelmem egyre erősebb, ki elhozná, ő maga is az emberi mohóság, kapzsiság és lelketlenség zárkájában szenved. Apró örömeinket ezért még nagyobb becsben tartjuk, boldogan figyeljük a rebarbara földből előbukkanó zöldes-vöröses levélcsomóit, a rügyező gyümölcsfák ágait, a verebek egyre hangosabb társalgását, mindezt pirosba, sárgába, lilába öltözve, vörösbort kortyolva.
    Tányérjainkon, az íz mellett, a szín is nyerjen fontosságot! Jó társítás a medvehagymához a spenót, melyen fehér-melegsárga tükörtojások kedveznek a szemnek és a gyomornak (habár, az összhatást, egy ropogósra sült cérnakolbász sem rontja el). Fejessalátának is jó pajtása, egy húsgombócos salátalevest medvehagyma-kapor támogatással teljesen új ízszintekre lehet emelni. Míg kapható, fogyasszunk minél többet a természet e csodás alkotásából! Arra mindenképp ügyeljünk, hogy tányérunkba medvehagyma helyett nehogy a hasonmás gyöngyviráglevél kerüljön!