A friss saláták időszaka az új káposzta megjelenésével kezdődik. Legalábbis nálam. Igencsak változatos falatok készülhetnek különböző zöldségek, sajtok, húsok vegyítésével, az öntetek pedig újabbnál újabb ízkombinációkhoz vezetnek.
Ez általában jó, én legalábbis semmi kivetnivalót nem találok abban, ha bizonyos recepteket újraértelmezünk. Persze, a gödör alja lehet a Cézár-salátaként tálalt, lottyadt paradicsomszeletekkel, trappistareszelékkel és pirított kenyérkockával dúsított majonézes salátalevél, ellenben a hegy csúcsa (nem meglepő módon a Pongrácz-tetőn található a lelőhely) mindenképp a leginnovatívabb gyergyószentmiklósi séf, András Zsigmond -kicsizsiga – által alkotott kompozíció. Mondhatni, az ember szeme is elájul a gyönyörtől, amikor eléje tárul a tányérnyi ízes színkavalkád (utána már csak vakon lapátol)!
Az eredeti Cézár-saláta megalkotója az Olaszországból az Egyesült Államokba emigrált Caesar Cardini, aki bár San Diegoban élt, de a határ túloldalán lévő Tijuanaban (az akkoriban érvényben lévő alkoholtilalom miatt) üzemeltetett éttermet. A történet szerint a Cézár-salátát Cardini 1924-ben, egy csapat július 4-ét ünneplő amerikainak alkotta az est végén, a kamrában fellelhető maradék alapanyagokból (római salátából, krutonból és parmezán sajtból), a mértéktelen alkoholfogyasztást ellensúlyozandó. A Cardini-féle verzióban az öntet Worcestershire szószt tartalmazott (a tojássárga, fokhagyma, ecet, dijoni mustár, só, bors, parmezán, olívaolaj mellett), manapság ezt néha némi szardellával helyettesítik.
A felhasznált alapanyagok azóta bővültek, már hússal tálalják, a felhasznált zöldségek száma is nőtt, sőt, a gyergyói változatban szőlő- és áfonyaszemek is bujkálnak.
Megjegyzem, minden étel attól lesz igazán jó, ha, aki fogyasztja, szereti.
Zenei ajánlatom pedig igazából egy olyan film (Druk – Mértéktelen ivászat-) ajánlása, mely az alkoholfogyasztás előnyeit és buktatóit taglalva egy igazi élményt nyújthat számunkra! Legyünk akár józanok!