Megjött és el is múlt a nyári napforduló, melyből leginkább azt sajnálom, hogy ezt az egyetlen hosszú, balzsamos estét sem élvezhettünk a szabadban. Vághattunk helyette fát a tűzgyújtáshoz (sajna, a máglyát Szent Iván éjjelén is a kazánba pakoljuk, íly módon a kecses, tűz fölötti ugrálás is elmarad), melynek áldásos hatását lakunk hőmérsékletére és testünk egészségére semmiképp sem vitatnám, de így június végén szívesebben hasznosítanám a Nap energiáját. Még azt sem mondhatom, hogy ilyen körülmények között még a fű sem nő, mert ha más nem is, az mintha energiaitalt szívna, és folyamatos, két eső közötti, lóhalálában megejtett vágást igényel. Na, aztán, ez is megmozgatja rendesen az izmokat! Estére beájulhat az ember a fotelbe egy jó könyvvel, forró (gin&tonik a hűtőben várja a szebb napokat ) itallal és némi ropogtatnivalóval (hogy másnap legyen mit ledolgozni). Általában a sós változatokat választom, de ez a nagymama (nem a sajátom) málnás szelete belevitt a bűnbe. Mondhatni, megér 10 plusz tuskószabdalást! Tartalma: 1 vaj, ½ csésze fehér cukor, ½ csésze barna cukor, 1 ½ csésze liszt, 1 tk sütőpor, ¼ tk só , ¾ csésze málna lekvár ,1 ½ csésze zabpehely, ½ csésze aprított dió. Egy tálban összegyúrjuk a cukrot, a lisztet, a sütőport és a sót. A keverék 2/3-át kinyújtjuk, beletesszük a kizsírozott 9×13 hüvelykes (ne csak a kezünk, az agyunk is dolgozzon közben ) sütőedénybe, és lekvárt kenünk rá. A maradék tésztát, zabbal és dióval keverve, rászórjuk a lekvárrétegre. Előmelegített sütőben 30 percig sütjük. Szent Iván éjjelén egyébként varázslatos praktikák is végezhetők, ehhez tűzszínű (sárga, vörös) gyertya szükségeltetik. Írjuk fel egy cetlire azokat a dolgokat, amiktől meg akarunk szabadulni (például és leginkább, negatív gondolatok, de lehet szó egy pár esőfelhőről, nem rátermett, vagy hamis vezetőkről, pocsék hangulatról, hangya- és csigainvázióról) és égessük el a cetlit, majd hagyjuk, hogy teljesen leégjen a gyertya is. Ha nem is használ, jó hangulatot teremthet forró vízben való ázáshoz.